Ma van az első hivatalos méretkezés napja. Mikor is a saját magammal történő megállapodás alapján ráállhatok a mérlegre.
Ezt a szertartást lehet Te is ismered. Ébredéskor, közvetlenül pisilés után, ruha nélkül történik a produkció. Minden alkalommal remegö lábakkal, rettegve az eredménytől. A mesztelenség ugyan ebben az esetben csak és kizárólag a mérlegnek szól, hiszen nem túl biztató az a látvány, amit ilyenkor akaratlanul is elkapok a tükörben. Képtelen vagyok megbarátkozni az elváltozott idomokkal, frusztrál az (el)fedett izomzat látványa. Biztosan lehet ezt másképpen is, elfogadóbban, szeretni a saját testem, de nekem nem megy. Minél többet látok belőle, annál jobban lehangol.
Térjünk vissza a mérleghez. Kétszer is ellenőriztem, vajon jó helyre állítottam-e, nem billeg, nem túl puha alatta a talaj, majd felidéztem az egy héttel ezelőtti mutatványt. Akkor 84,10 volt, és most? Éljen! 83,00. Madarat lehet velem fogatni! Erre vágytam! Egy egész kilo egy hét alatt. Ha ezt a tempót tudom tartani…!
HA tudom tartani.
Most ezen nem gondolkodom! Hiszen minden okom megvan, hogy bizakodó legyek. Tervezem is tovább a napomat, méghozzá nem is akárhogyan! Ma nagyon aktív leszek! Kimegyek az erdőbe kocogni egy kicsit, majd benézek pár elegáns boltba, készülök a ruhatár frissítésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése