35 kilo azért már különbség:)

Ildikóval 10 hónapja találkoztunk először. Már az ezt megelőző  levélváltásokból is kiderült,fogunk tudni miről beszélgetni, ha egyszer összefutunk.

Nem is csalódtunk, több közös van bennünk, mint azt remélni mertük.

Az egyik ilyen volt  a kilókkal folytatott harcunk  is. Persze, hogy azonnal téma lett.

Ő akkor kb. 45-50 kilo felesleget cipelt, és igyekezett magát meggyőzni, hogy jol van ez így, inkább megbarátkozik a helyzettel, mintsem végigkínlódja az életét az örökös  próbálkozásokkal. Nem is akartam az ellenkezőjéről meggyőzni, mind a mellet, hogy nekem akkor már feltett szándékom volt, hogy megváltoztatom ezt a helyzetet!

Kapcsolatban maradtunk természetesen, és mára már ez baráti viszonnyá fejlődött. Tudod, a közös probléma összehozza az embereket!

Én sokat beszéltem neki a meggyőződésemről, miszerint a motiváción múlik minden. Meséltem a vágyaimról, amik természetesen az ö titkos  álmait is felébresztették. Majd januárban lelkesen számoltam be az étkezésemben beiktatott  változásokról:  nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot. Átküldtem neki egy-két receptet, amit  jó „alany „ lévén rögtön ki is próbált. Sokat „lelkiztünk”, motiváltuk egymást. Amit az első pillanatban nem hitt el, megcsinálta: kiiktatta a lisztet az étkezéséből, és a csoda: elkezdett  mozogni!!!

Bár anno  szerette a sportot és a mozgást, családanyaként – négy gyönyörü, perfekt és imádni való gyereke van- nem volt része a hétköznapjainak. És 50 kilóval bizony nem is egyszerű elkezdeni. Az egyetlen ajánlatom a számára a gyaloglás volt. Tudod mi a lényeg?  Hogy megcsinálta! Fokozatosan, türelemmel…..ma minden reggel, mikor  a madarak kezdikanapot, ö  már  nyomja  a  10  km-es  körét a  szabadban!

És  hová jutott?

Ma 35 kiloval nyom kevesebbet!  Kicsattan az egészségtől, tele van energiával, le sem tudod lőni! Állandóan jókedve van, és egy bombázó lett belőle!

A gyerekei imádják kísérgetni a vásárlásnál, büszkék rá, öltöztetik ám rendületlenül!

Az én örömöm  pedig  végtelen! Talán volt benne  pici részem!

Hogy hozzáfogna-e még egyszer?  Ö így  nyilatkozik:

" Elég nehéz röviden megfogalmazni…….

-Elsősorban a családom miatt! a párom és  a 4 gyermekem olykor zavarbaejtöen büszkék rám, s naponta töbször hallom, hogy „milyen jól nézel ki“ és „ annyira büszkék vagyunk rád“ és „fantasztikus vagy anya“ …….. napestig sorolhatnám ……

-több ismerős csak az utca mások oldalán látott, s hívott telefonon, „ te jó ég, biztosan te voltál itt és itt…….. mit csináltál? nagyon jól nézel ki…….

-olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amelyekről korábban álmodni sem mertem volna…… S ezt nem közvetlen a súlyveszteségnek tulajdonítom, hanem az általa okozott gondolkodásmód változásomnak, a magabiztosságomnak, a kiegyensúlyozott lelkivilágomnak……

-csodálatos érzés, hogy egy vásárlás alkalmával, nem az „elefánt méretű ruhák“ polcát kell megtámadnom, s nincs az a szörnyű érzés egy póló vásárlásakor, hogy „családi takarót“ veszek!!! 

Az üzletben ismét magamhoz vettem a hatalmas ruhákat ( annak ellenére, hogy a kis családom figyelmeztetett, hogy az már bizony nem az én méretem)  4-5 méret után előkerült a 42 méret, s a szememnek alig hittem amikor belebújtam!!!!  s igen, jelenleg ez a méretem!!! ( a nem kevesebb, mint 181cm magasságomhoz)

-Kimondhatatlanul jól érzem magam a bőrömben……  nem létezik lehetetlen…..  

-A hajnali séták az életem részévé váltak. Munkám miatt szinte naponta más-más időpontra esnek, de ez nem okoz semmi gondot! Akkor sem, ha 4.30-kor kell ébrednem…….. Mert igazán jól kezdődik a nap, amikor a madarak csicsergésével sétálhat az ember a friss reggeli levegőben.

kicsit több mint féléve nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot, -( én, aki a görögdinnyét is kenyérrel ettem korábban) –s nem hiányzik, úgymond nem érdekel

Kívánom minden embernek aki súlyfelesleggel küszködik,hogy sikerüljön nekik is ezt az utat végigjárniuk, s megtapasztalhassák ezt az érzést amelyben én most fürdök. Csodás!!!!! "