Duci mami gyermeke...

Gondolkodtál  már  rajta, vajon mit gondolnak a gyerekeid a  túlsúlyodról?
Most kifejezetten azokhoz  szólok, akik anyukák, gyerekekkel, kisebbekkel vagy nagyobbakkal. Imádjuk őket és ők is minket.Soha nem vetik a szemünkre,hogy hogy nézünk ki. Ezerszer halljuk tőlük, hogy :
- Anya ,én is nagyon szeretlek!
 Biztos vagyok benne,hogy így is érzik, de valahol titkon ők is vágynak egy csinos anyukára.
Már a multkoriban ajánlott  film is elgondolkodtatott ezen a témán
(" Túlméretes Szöszi" ha nem sikerült még eddig megnézned, ajánlom, szakits rá egy kis szabadidőt.)

De teljesen más, amikor Téged személyesen érint meg egy ilyen helyzet. A lányod, aki  mindig, minden helyzetben biztatott  és dícsért, egyszer csak kiböki a valódit. Nem sértőn,sőőőt!  Elismerően!
Mert most jött e la pillanat, hogy meg merte tenni. Most, amikor  a nehezén túl vagy,és lassan de biztosan haladsz a "csúcsforma" felé.
Hogy pontosan értsd, miről gagyogok itt  össze-vissza, elmesélem a szitut.

Jeles alkalom, illetve alkalmak közelednek a család életében ezen a nyáron, ahol  anyukának, azaz nekem, illik elegánsan megjelenni. Gondoltam, dobok egy új arculatot, ha már így belejöttem:) Ruhavásárlás mellett döntöttem. Jelzem, évek óta nem nagyon szakadtam el a nadrágos megoldásoktól, de most gondoltam, beújítok.  Nekiestünk az internetnek, és kiválasztottunk a gyermekemmel néhány darabot, amiről reméltük, hogy passzol a stílusa. A ruhavásárlás körüli gondolataimat és aggályaimat már ismered. Bevallom, most is némi fenntartással bontottam ki a csomagot,hogy kezdetét vegye a divatbemutató.

Négy ruha, négy mély lelegzetvétel.
Az első nem volt az igazi. Fogalmazzunk úgy, hogy kicsit nagyanyósan éreztem magam benne. Elég gyorsan megszabadultam tőle. A megkönnyebbülés még váratott magára.

A második darab nagy volt:) Ettől már picit jobb kedvem lett,  főleg, hogy a ruha maga egész kellemesnek tűnt, csak kérem igen bőőőőőnek bizonyult!  Ez is egyféle katarzis:)

A harmadiknál elszabadult a pokol! Az előzőhöz képest egy számmal kisebb méret, tökéletesen illet rám, és mintegy varázsütésre átalakította az egész megjelenésemet. Mini jellege fiatalos külsőt kölcsönzött, karcsúsított formája tovább javított az egyébként is javuló formákon. A lányom szája majd körbeszaladt a boldogságtól:
-Milyen régen vágyom rá anya, hogy így jelenj meg velem valahol!

Ebben az egy  mondatban felszínre köszönt jó néhány év visszafogott aggodalma. Vajon milyen gondolatok keringtek eddig a fejében, amit kíméletből megtartott magának?

Mi anyák akárhogy igyekszünk az önmegvalósítás útját járni, legnagyobb elismerés számunkra mégiscsak a gyerekeink  szjából  hangzik el. Nem adnánk semmiért!

Ne mondj le róla Te sem!  Meglátod, a fellegekben érzed majd magad!:)
Hát még a gyermeked.....el fog durranni a büszkeségtől!
Megfosztanád  tőle?