2011. május 15., vasárnap

A fogyókúrázó lelki gyötrelmei! Ki mit nevez szerencsének:)

6. nap - újabb részlet a naplóból

Ma  levágattam a  hajam. Egész  rövidre, 2-3  centisre.  Általában  jól áll, de  ma  valahogy  olyan  sápadt  vagyok,  az  orrom  piros  és  dagadt  a  sok  törléstől  (kimaradt,  de  enyhén meghűltem az  utóbbi  napokban ),  az  arcom túlságosan  is  kerek.
Szerintem  inkább az  időzítéssel van a baj,mintsem  az  újdonsült   frizurával.  Valahogy  nem illenek össze  a  részletek. Nem maradt más, mint  a  fiatalos,  rövidre  nyírt  hajamhoz hozzáigazítani  testem többi részét is. Mondjuk  44-es  méretről  40-re.  Tisztában  vagyok  vele, hogy  ez az  ugrásszerű  változás  még  nem a  jövő héten  lesz,  de  mikoooor?
Nem bírom kivárni!

Azt  mondják, optimális  esetben  annyi  idő alatt  megy  le, mint  fel.
Úristen!  Ebben  az  esetben  50  éves  leszek,  mire  sikerül.
Alig  múltam  30 ,  mikor  is  kezdtem  elszakadni  attól  a  64-os  álom  súlycsoporttól, amit  a  szülések  után  még évekig  képviseltem. Persze  ezt  is  szorgalmas  munkával  alakítottam  így,  de  sikerült,  és  boldog  voltam  vele.
Addig  sosem volt súlyproblémám,  sőt  18  éves koromig  mindenki hízlalt  volna.  Mára  már  megy  ez  segítség  nélkül is. Egyetlen  szerencsém van, pontosabban  kettő,  két szerencsém  van.
Az  egyik, hogy  a  sport  mindig is  része  volt  az  életemnek, ma is  az. E nélkül  úgy  saccolom,  már javában  túl lennék  az  egy  mázsás  „álomhatáron”.  A rendszeres  mozgás  segítségével  tudtam megőrizni  az  alakomat. Igen,  jól látod, az  alakomról beszélek. Ez  ugyanis  a  másik  „szerencsém”.  Sikerült  testem minden  pontjára  ugyanolyan  mennyiségű zsírt  halmoznom.  Tehát  az  arányok  maradtak,  enyhén  kibővített  formában.  Erre  mondják  ,  hogy  szerencse. Én  speciel, annyira  nem örülök  neki:)




Folyt. köv.

1 megjegyzés:

  1. Hát igen!!!!Azt elhiszem, hogy nem örülsz a "szerencsédnek".
    A szerencse is (mint minden más) viszonyitás kérdése. Vagyis, bizonyos szempontokból az egyenletes gyarapodást is nevezhetjük szerencsének......... mondjuk kivülállóként. Na de, mint érintett????
    Nagyon egyetértek!!!! Ha már jöttek a nem kivánatos "vendégek" ( plussz kilónak álcázva magukat), az már nem szerencse, igy sem és úgy sem!!!!

    VálaszTörlés