2011. augusztus 22., hétfő

Apró siker, óriási élmény!

Sok éve nem éltem át hasonló  érzést, mint az idén nyáron. Azon kaptam magam lépten-nyomon, hogy de jó nekem:) Minden pillanatban, amikor láttam, hogy valakit feszélyez a túlsúlya, izzad és küzd a kilóival, hatalmába kerített  a  "de jó nekem"  érzése! Hálás voltam a sorsnak, magamnak, mindenkinek és mindennek, hogy elkezdtem és véghezvittem a tervezett változtatásokat,és végre emberi alakot öltöttem:)
Persze még ez sem perfekt,és valószínű nem is lesz az, de én jól érzem benne  magam,és ennél nem is kell több!
Hogy milyen pillanatokra gondolok, elmesélek egy jelenetet.
Budapesten töltöttünk néhány napot ismerősökkel,akik először  jártak a magyar  fővárosban, így egy kisebb fajta városnézést terveztünk nekik. Természetesen azon a héten  volt  kb. 35 fok meleg,így ezt is figyelembe kellett  venni. Itt jött az első megkönnyübelés: rövid nadrág és ujjatlan trikó! Felmertem venni! Kb. 10 év után újra! Már maga ez a tény eufórikus érzéseket váltott ki belőlem:)
Sajnos a  barátnőnk nem volt ilyen könnyű helyzetben,kereste a viszonylag szellős, de mégis "takarja amit lehet" megoldást, több-kevesebb sikerrel.

Majd néhány óra mászkálás után a Margitszigeten kötöttünk ki. Ha ilyen nagy melegben valahol vizet lát az ember, rögtön él a lehetőséggel, hogy lehűtse magát. Le is ültünk azonnal a szökőkút szélére, illetve  beleálltunk a vízbe!:)  Mikor mi már ott ültünk, csak akkor tűnt fel nekem, hogy a társágunk hölgy tagja állva maradt. Hogy miért? Nehézséget   jelentett neki leülni a földre. Finoman felajánlottuk a segítségünket, élt is vele,  közénk telepedett. majd ez megismétlődött, mikor távozni készültünk. Sajnos egyedül nem boldogult. Miközben én boldogan élveztem a vizet, jöttem - mentem, leültem, felálltam, átléptem, felsegítettem.
És ez csak egy pici szösszenet az életünkből.
Egy helyzet, aminek látszólag nincs jelentősége.  Látszólag!
De sokan ismerjük az érzést, ami átjárja a lelkünket egy ilyen feltápászkodás alkalmával. Vajon nagyon nevetségesnek nézek ki? Vajon látják az emberek? Biztosan mindenki engem bámul....
Ezen a nyáron én ezt másképpen éltem meg! És újra meggyőződtem:  DE Jó NEKEM!!!!

2011. augusztus 7., vasárnap

Nem csak csúnya, de veszélyes is!

A  következő  szereplőm Anikó.
Egy  évjárat  vagyunk, tehát  ö sem éppen  tinedzser. :) Így  volt  ideje  testsúly  ügyben  bejárni  a  poklot.
Szeretjük  ezeket a változásokat  a  szülésekre  fogni,  ő is  élt  ezzel  a  lehetőséggel, miszerint:  „..a  két  szülés után valahogy elszaladt velem a ló..”- mondja.
És ahogy ilyenkor mi nők tenni szoktunk, úgy el vagyunk foglalva az újdonsült kis családunkkal, hogy magunkra nem szánunk egy csepp figyelmet sem. Talán azt gondoljuk, attól leszünk jó anyák,ha alávetjük magunkat a többi családtag életének. Sajnos ebbe a hibába sokan  beleesünk.
Így járt Anikó is. Mire észrevette, bár volt két  jóképű  fia, de volt 40 kiló felesleg is rajta.
Az esztétikai probléma volt nála a kisebbik gond, elkezdett a szíve rakoncátlankodni.
Az orvos még hozzá jól meg is ijesztette, ha nem csinál gyorsan valamit a súlyával, nagy bajok lesznek.
Hősünknek sem kellett  tehát  több. Kidolgozta  a stratégiát és betartotta! A  Norbi update-hez hasonló  módon,következetesen mozgással kombinálva.
Az eredmény, 10 hónap alatt  20 kg  mínusz!

És még mi?
Soha ilyen jól nem érezte még magát a bőrében, bár még van hová fejlődnie.
Az önbizalma többszörösére  nőtt, újra nőies ruhákat hord, és vannak tervei!
Nem vegetál és sodródik, hanem célokat tűz ki és dolgozik a megvalósításon! Ez pedig óriási különbség a „múlthoz képest”.

Ő maga így nyilatkozik:

Most közel vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, igen, ez az , amit mindig is akartam, jól érzem magam a bőrömben és boldog vagyok..
A fogyással és az újra sportolással egyenes arányban minden megváltozott. Jobban érzem magam, mint 10 évvel ezelőtt, kitárult a világ!

2011. augusztus 6., szombat

Szánom-bánom, és helyesbítem!

A tegnapi  bejegyzést  nagyon  sokan  olvastátok,  remélem inspiráló  volt, és  bátorságot, reményt  merítettek:)
Elkövettem azonban egy hibát, amit korrigálnom  kell!

A történet gazdája  is  fellelkesült  ám  a  saját  sztoriján, és  gyorsan ráállt  reggel a mérlegre!  Kis  híján  le  is  ájult róla  rögtön. Az általam közzétett  különbség  januárhoz képest nem 35kilo, hanem  39!!!!!

Ő maga is  alig  hitt  a  szemének!  tette a  mérleget  ide-oda,gondolta  biztosan a padló  egyenetlen, stb, de az eredmény mindig ugyanaz!
Persze nem állta  meg,  hogy  ne  jelezze  rögtön!  Én pedig nem tudom elhallgatni!  És  csak  zárójelben jegyzem meg, a -4  kilonál sokkal többet  ér  az  az  öröm és  elégedettség, amit  érez!
Szárnyakat  kapott,  néha nem győzőm követni,  az energiája és jókedve leírhatatlan!
Ezt  kívánom  mindenkinek,  most  már  Ildikóval  együtt!!!!

2011. augusztus 5., péntek

35 kilo azért már különbség:)


Ildikóval 10 hónapja találkoztunk először. Már az ezt megelőző  levélváltásokból is kiderült,fogunk tudni miről beszélgetni, ha egyszer összefutunk.
Nem is csalódtunk, több közös van bennünk, mint azt remélni mertük.
Az egyik ilyen volt  a kilókkal folytatott harcunk  is. Persze, hogy azonnal téma lett.
Ő akkor kb. 45-50 kilo felesleget cipelt, és igyekezett magát meggyőzni, hogy jol van ez így, inkább megbarátkozik a helyzettel, mintsem végigkínlódja az életét az örökös  próbálkozásokkal. Nem is akartam az ellenkezőjéről meggyőzni, mind a mellet, hogy nekem akkor már feltett szándékom volt, hogy megváltoztatom ezt a helyzetet!

Kapcsolatban maradtunk természetesen, és mára már ez baráti viszonnyá fejlődött. Tudod, a közös probléma összehozza az embereket!
Én sokat beszéltem neki a meggyőződésemről, miszerint a motiváción múlik minden. Meséltem a vágyaimról, amik természetesen az ö titkos  álmait is felébresztették. Majd januárban lelkesen számoltam be az étkezésemben beiktatott  változásokról:  nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot. Átküldtem neki egy-két receptet, amit  jó „alany „ lévén rögtön ki is próbált. Sokat „lelkiztünk”, motiváltuk egymást. Amit az első pillanatban nem hitt el, megcsinálta: kiiktatta a lisztet az étkezéséből, és a csoda: elkezdett  mozogni!!!

Bár anno  szerette a sportot és a mozgást, családanyaként – négy gyönyörü, perfekt és imádni való gyereke van- nem volt része a hétköznapjainak. És 50 kilóval bizony nem is egyszerű elkezdeni. Az egyetlen ajánlatom a számára a gyaloglás volt. Tudod mi a lényeg?  Hogy megcsinálta! Fokozatosan, türelemmel…..ma minden reggel, mikor  a madarak kezdikanapot, ö  már  nyomja  a  10  km-es  körét a  szabadban!

És  hová jutott?
Ma 35 kiloval nyom kevesebbet!  Kicsattan az egészségtől, tele van energiával, le sem tudod lőni! Állandóan jókedve van, és egy bombázó lett belőle!
A gyerekei imádják kísérgetni a vásárlásnál, büszkék rá, öltöztetik ám rendületlenül!

Az én örömöm  pedig  végtelen! Talán volt benne  pici részem!
Hogy hozzáfogna-e még egyszer?  Ö így  nyilatkozik:


" Elég nehéz röviden megfogalmazni…….
-Elsősorban a családom miatt! a párom és  a 4 gyermekem olykor zavarbaejtöen büszkék rám, s naponta töbször hallom, hogy „milyen jól nézel ki“ és „ annyira büszkék vagyunk rád“ és „fantasztikus vagy anya“ …….. napestig sorolhatnám ……
-több ismerős csak az utca mások oldalán látott, s hívott telefonon, „ te jó ég, biztosan te voltál itt és itt…….. mit csináltál? nagyon jól nézel ki…….
-olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amelyekről korábban álmodni sem mertem volna…… S ezt nem közvetlen a súlyveszteségnek tulajdonítom, hanem az általa okozott gondolkodásmód változásomnak, a magabiztosságomnak, a kiegyensúlyozott lelkivilágomnak……
-csodálatos érzés, hogy egy vásárlás alkalmával, nem az „elefánt méretű ruhák“ polcát kell megtámadnom, s nincs az a szörnyű érzés egy póló vásárlásakor, hogy „családi takarót“ veszek!!! 
Az üzletben ismét magamhoz vettem a hatalmas ruhákat ( annak ellenére, hogy a kis családom figyelmeztetett, hogy az már bizony nem az én méretem)  4-5 méret után előkerült a 42 méret, s a szememnek alig hittem amikor belebújtam!!!!  s igen, jelenleg ez a méretem!!! ( a nem kevesebb, mint 181cm magasságomhoz)
-Kimondhatatlanul jól érzem magam a bőrömben……  nem létezik lehetetlen…..  
-A hajnali séták az életem részévé váltak. Munkám miatt szinte naponta más-más időpontra esnek, de ez nem okoz semmi gondot! Akkor sem, ha 4.30-kor kell ébrednem…….. Mert igazán jól kezdődik a nap, amikor a madarak csicsergésével sétálhat az ember a friss reggeli levegőben.
kicsit több mint féléve nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot, -( én, aki a görögdinnyét is kenyérrel ettem korábban) –s nem hiányzik, úgymond nem érdekel
Kívánom minden embernek aki súlyfelesleggel küszködik,hogy sikerüljön nekik is ezt az utat végigjárniuk, s megtapasztalhassák ezt az érzést amelyben én most fürdök. Csodás!!!!! "

2011. augusztus 3., szerda

Már mániámmá vált!

Tudom, hogy  egyesek furcsán néznek  rám  e miatt, de nekem már mániámmá vált, hogy megmutassam és bebizonyítsam,hogy mindegy, hogy most hogy nézel ki, ki vagy és hány éves, a pozitív változáshoz "mindig jókor van"! Most van a legalkalmasabb pillanat, hogy belásd, ha nem erre vágytál, változtatni kell rajta!

Tudom, meggyőzni nem lehet senkit , ha ö nem akarja,és nem is érdemes. Nem is ezt akarom.
Mindösszesen csak szeretném, -de mindenáron- megmutatni, hogy nincs veszett helyzet! Amikor már azt hiszed, hogy Neked semmi nem segít, akkor eléd tol az élet valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben bízhatsz, ami megoldást jelenthet.

Holnaptól néhány példán keresztül szeretném Neked megmutatni, hogy igenis lehetséges!
Hogy honnan ez az elszántság?

Magamon tapasztalom az érzést! Azt az érzést,amit a megváltozott  külső jelent. A felszabadultságot, a nyíltságot és bátorságot,amit ez az állapot jelent! Ismerem a különbséget! Nem engedhetem, hogy bárki lemondjon erről. Ha létezik ez a katarzis, akkor Neked is jár!

Hidd el, ha egyszer megtalálod a helyes utat, elsösorban az  igazi motivációdat, Tiéd a világ!

Várlak holnap az első sztorival!

2011. augusztus 1., hétfő

A FOGYÓKÚRÁZÓ HÉT FŐ BŰNE!


Ha  bármelyik  leyrásnál  magadra  ismersz,  nálunk jó helyen  vagy!

A  szomszédasszonyom is  ezzel  fogyott  le!
Talán  te  is jártál  már  így! Dünnyögtél  magadban, ha  neki  sikerült,  nehogy  már  te  ne  csináld  meg.  Megszerezted  a  diéta  leírását,  neked  is  jutott egy  fénymásolat.  Belevágtál, gyötrődtél,  nyomtad  végig….és  mégis! A várva  várt  eredmény  elmaradt!  Lehet  a  te  tested  másképpen  müködik?

Mától kezdve  lemondok az édességről!
Ezt  a  kijelentést  csak  „sikergyilkos”-ként  tudom minősíteni.  Egy  project,  ami  eleve  lemondással kezdődik.  Lemondani  csokiról, sütiről,  kenyérről….mindenről, amit  szeretsz!  Gondolj  bele, lehetsz  ezután  nyertes?

20  dekával  több vagyok mint  tegnap:(
Hát  igen! Az  örök  ellenség:  a  mérleg!  Méred  magad  reggel  pisilés után,  pucéran (  a pizsi  is legalább  10  deka),  este,lefekvés előtt,  sportolás  után,  hiszen  biztosan  rögtön leadtál  egy  fél kilót,  hétfőn  és  szombaton,  vasár-és  ünnepnap.  A súlyod  ugrál, teljesen meg vagy  zavarodva!  A  számok  bűvöletében  élsz!   Vagy  inkább  rabságában????

A  születésnapomig  15  kg-ot kell  fogynom!
Mi  más  is  lehet  a  célod,  mint  meghatározott  számú  kilótól  megszabadulni.
Te  döntöttél,  15 kiló  nem „rád  való”, mennie kell?  Vajon  mit  szól  hozzá  a  tested?  Az agyad?  A szíved  és  a  többiek?  Ha  nem  engedelmeskednek olyan  gyorsan, ahogy te  szeretnéd, mi a  következmény?  Te  tudod  a legjobban! Kudarc, megint nem sikerült, ne megy ez  nekem,  csődtömeg vagyok,  sosem  tudok lefogyni,  stb.  stb.  Nem elhanyagolható  érzések! A  hatásuk  mélyebb  és  ártalmasabb, mint  amire most gondolni mersz!

Ugyanugy  ehetek, mint  eddig,  ez a  cucc  segít!
Most  jött el az a  pont, ahol  a  jojo  hatást  élőben is megismerheted,  ha  eddig  megúsztad  volna. Bekapsz   a  bogyóbol,  cseppekböl  étkezés  előtt valamennyit, és  a  probléma  megoldva! Nincs  kínlódás, nincs  kalóriaszámlálás, semmire  nem kell  figyelni!  Megehetsz  akár egy fél  disznót  is…majd  a  tabletta  elintézi! Bombaformát  öltesz, mint  a  képen  aki már  lefogyott,  és  happy  leszel!
Vajon  mi  mindent  intéz  még  el  a  szervezetedben?  Jaaa,  hogy  ez  így  olyan  kényelmes?  Igen,  megértelek.   Könnyű kísértésbe  esni.

Egész  nap  csak  egy  almát  ettem,  mégis  több vagyok, mint  tegnap!
Lelkes  vagy  és  elszánt,hiszen  végre  rászántad magad!  Most  tuti  lefogysz!
Még  bírod!  Alig  eszel, és  várod  a  kirobbanó  sikert!  2 -3 nap,  Olvadnak  le  a   kilók.  Aztán  egyszer  csak  megáll. De  úúúúúgy  megáll. Nem  mozdul.  Ráadásul  már  szédelegsz  egész nap, nem megy  a munka,  rossz a  kedved. A kezdeti lelkesedés  alábbhagy,  tovább  csökken….míg  teljesen megszűnik.
Kiábrándult  vagy  és  elkeseredett. Soroljam  még?

Ezt a  néhány  hetet  csak kibírom!
Találtál  egy  sokat  ígérő  diétát  az interneten.  Egész  Hollywood  ezt csinálja,  Demi  Moor  is  ettöl olyan  bombázó  (  plasztikai  műtétnek  nyoma  sincs rajta:-)) nem hagyhatod  ki. Csak  6 hét,  és  többet  használ,  mint  a  zsírleszívás!  Sütöd  a  marhasteak-et, middle-re,  folyik  belöle  a  vér,-így irja  recept-  bejártad  az  egész  várost  az  általad  nem ismert  és kimondhatatlan nevü fűszerekért,  leküzdöd  azt a  tengeri  halat  is, aminek a  szagát sem bírod.  De  a  siker  érdekében  mindenre  hajlandó  vagy.  Alakul is szépen. Már  csak egy hét…már csak  3  nap…már  csöpög  a  nyálad   a  pékség  előtt, de  kemény  vagy!  Vége!  Végigcsináltad!  Büszke  vagy magadra!  Ici-pici  szépséghiba, hogy  az  ígért  12  kg  helyett  csak  5-öt sikerült leadni, de  te  erre  is  büszke  vagy. Joggal!  Nem volt gyerekjáték. De  holnaptól  végre  ehetsz  ismét  túrósbatyut,  beugorhatsz  a  Mc  Donaldsba,   hiszen  megérdemled. Hogy  előtte  is  ezektől  híztál  meg?  Az  most  egyáltalán  nem  fontos!