...énekli a NOX együttes egy gyönyörű számában.
De Te is kezdhetnéd akár ezzel a gondolattal minden napodat! Mennyivel üdítőbb lehet a reggeli kávé mellett meghallgatni ezt az zenét, mint a híreket a rádióban, ami bizton állíthatom, nem az optimizmusodat fogja erősíteni.
Pedig tudjuk, időnként igen komoly elszántságra van szükségünk, hogy célbaérjünk.
Ez a zene segít, megnyugtat és feltölt!
Ajánlom meleg szívvel!
http://www.youtube.com/watch?v=bx53_BN1aZw
2011. július 28., csütörtök
2011. július 23., szombat
Neked mennyi felesleges időd van?
Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogírást, elnézést kérek azoktól, akik várták az újabb bejegyzéseket. Bepótolom, ígérem:)
Nem volt véletlen azonban ez a hallgatás. Egy nagyon szomorú dolog történt az életemben.Elveszítettem valakit,aki 25 éven át része volt az életemnek. Váratlanul, máról holnapra. Nincs a fájdalomra gyógyszer, nincs a szomorúságnak ellenszere.Ezernyi és ezernyi gondolat kavarog ilyenkor a fejedben, kesze-kusza érzések, a tehetetlenség, a megmagyarázhatatlan fölötti düh, a bánat és még ki tudja milyen érzés járja át a lelked. Amit soha nem tudtál elképzelni, bekövetkezett.
Veled is megtörténhet! Amit eddig csak értettem, most már érzem. Mellbe vág a valóság! Csak a MA számít!
Nem így kellene lennie, de mindig történnie kell egy tragédiának,jönnie kell egy krízisnek, hogy helyreigazítsa az értékrendünket, kijózanítsa a gondolkodásunkat. Halogatunk,problémázunk, miközben elmegy mellettünk az idő, amiből csak a Jo Isten tudja, mennyi jut még nekünk. Vajon megtanuljuk-e valaha becsülni a pillnatot, élvezni a MA-t, és ÉLNI az életünket, nem pedig hagyni, hogy sodorjon?
A legerősebb motiváció, amit eddigi életemben megtapasztaltam, a pillanat múlása.
Hiszen mit ér az egész lét, ha nem kedvedre való?
Minden egyes perce az életednek, amit nem úgy élsz, ahogy szeretnél, elvesztegetett idő.
Mindig készülsz megtenni valamit, de valamiért mégis elhalasztod, lemondasz róla, nem tartod fontosnak.
Vágysz valamire, de nem érheted el, mert a körülmények nem engedik, most nem alkalmas, más dolgod van.
És mire észreveszed, már késő, már nem érdemes, már nem vagy rá képes, vagy már nincs rá időd.
Neked mennyi felesleges időd van?
Vágysz az elismerésre, önbizalomra,magabiztosságra? Akkor indulj és tegyél érte!
Zavar, hogy kövér vagy? Változtass!
Szeretnéd megnézni a Piramisokat? Tervezz és fogj hozzá a megvalósításhoz!
Mindig is orvos szerettél volna lenni, de már úgy érzed késő?
Soha nem késő!!!
Ne félj megélni az álmaidat MA! Ki tudja holnap megteheted-e?
Ne hagyd, hogy az idő uralkodjon rajtad, légy Te úrrá az időd felett!
És ha 20-30 év múlva visszatekintesz, akkor leszel csak igazán boldog, hiszen egyetlen elhalasztott élményt és pillanatot sem kell sajnálnod!
Hiszen legjobban azt bánjuk, amit nem teszünk meg!
Veled ez nem fordulhat elő!
Itt az első lehetőség! Meg ne állj a topformád eléréséig!
Kerül amibe kerül:)
Nem volt véletlen azonban ez a hallgatás. Egy nagyon szomorú dolog történt az életemben.Elveszítettem valakit,aki 25 éven át része volt az életemnek. Váratlanul, máról holnapra. Nincs a fájdalomra gyógyszer, nincs a szomorúságnak ellenszere.Ezernyi és ezernyi gondolat kavarog ilyenkor a fejedben, kesze-kusza érzések, a tehetetlenség, a megmagyarázhatatlan fölötti düh, a bánat és még ki tudja milyen érzés járja át a lelked. Amit soha nem tudtál elképzelni, bekövetkezett.
Veled is megtörténhet! Amit eddig csak értettem, most már érzem. Mellbe vág a valóság! Csak a MA számít!
Nem így kellene lennie, de mindig történnie kell egy tragédiának,jönnie kell egy krízisnek, hogy helyreigazítsa az értékrendünket, kijózanítsa a gondolkodásunkat. Halogatunk,problémázunk, miközben elmegy mellettünk az idő, amiből csak a Jo Isten tudja, mennyi jut még nekünk. Vajon megtanuljuk-e valaha becsülni a pillnatot, élvezni a MA-t, és ÉLNI az életünket, nem pedig hagyni, hogy sodorjon?
A legerősebb motiváció, amit eddigi életemben megtapasztaltam, a pillanat múlása.
Hiszen mit ér az egész lét, ha nem kedvedre való?
Minden egyes perce az életednek, amit nem úgy élsz, ahogy szeretnél, elvesztegetett idő.
Mindig készülsz megtenni valamit, de valamiért mégis elhalasztod, lemondasz róla, nem tartod fontosnak.
Vágysz valamire, de nem érheted el, mert a körülmények nem engedik, most nem alkalmas, más dolgod van.
És mire észreveszed, már késő, már nem érdemes, már nem vagy rá képes, vagy már nincs rá időd.
Neked mennyi felesleges időd van?
Vágysz az elismerésre, önbizalomra,magabiztosságra? Akkor indulj és tegyél érte!
Zavar, hogy kövér vagy? Változtass!
Szeretnéd megnézni a Piramisokat? Tervezz és fogj hozzá a megvalósításhoz!
Mindig is orvos szerettél volna lenni, de már úgy érzed késő?
Soha nem késő!!!
Ne félj megélni az álmaidat MA! Ki tudja holnap megteheted-e?
Ne hagyd, hogy az idő uralkodjon rajtad, légy Te úrrá az időd felett!
És ha 20-30 év múlva visszatekintesz, akkor leszel csak igazán boldog, hiszen egyetlen elhalasztott élményt és pillanatot sem kell sajnálnod!
Hiszen legjobban azt bánjuk, amit nem teszünk meg!
Veled ez nem fordulhat elő!
Itt az első lehetőség! Meg ne állj a topformád eléréséig!
Kerül amibe kerül:)
2011. június 24., péntek
Eddig vajon miért nem sikerült lefogyni???
Sokat szoktam gondolkodni azon,hogy eddig vajon miért nem sikerült lefogynom? Hiszen most úgy érzem, semmi ördöngősség nincs ebben, megy , mint a karikacsapás. Nem szenvedek,nem számolom a hátralévő napokat,a kalóriákat, egyszerűen jól érzem magam, és minden működik.
Könnyen lazán, minden megerőltetés nélkül haladok úgy, amitől boldog és büszke vagyok magamra.
De miért nem ment ez eddig? Miért éreztem minden kísérletnél már előre a kudarctól való félelmet?
Miért volt törvényszerű már az indulásnál, hogy ebből sem lesz újra semmi. Mert ahogy most visszagondolok, ez mindig így volt. Már az első napján a diétámnak tudtam, hogy nem fogom végigcsinálni, de áltattam még magam egy darabig. Pedig egyetlen kérdés volt csak, hogy MIKOR adom fel? Előbb vagy utóbb? Vajon miért akartam husi maradni? Mert valahol legbelül a tudatalatti vagy valami természetfeletti azt sugallta, hogy jó ez nekem úgy ahogy van. Maradjak csak olyannak!
Nem vagyok pszichológus, hogy erre tudományos magyarázatot adjak, és nem is tudom lehet-e?
Hiszen ahány ember,annyi lélek, annyi érzés, annyi álarc, annyi probléma.
Egyet azonban biztosan állíthatok: az éveken át magunkra pakolt kilóknak szerepe van. Védőpajzs vagy álca, burok vagy jelmez, ki tudja? Talán csak Te magad! Feltéve ha akarod!
Érdemes tehát kicsit búvárkodni a lelkünkben, hiszen a testünk csupán tükrözi a belsőnket. Nézzük hát meg a lelkünk tükörképét alaposan! Neked tetszik, amit látsz? Nem? Változtass!
Rengeteg segítséget kap az ember, ha keresgél. Az én egyik kedvencem Luise Hay, akinek a könyvei egyszerű ,de néha igen fájdalmas felismeréseket hoztak az életembe. De nagyon tanulságos a következő film is. Mi is jelent nekünk problémát? Néhány kiló? Igen, nekünk ez nagy gond, és nem is akarom és nem is lehet lebecsülni. De hidd el, nincs megoldhatatlan probléma!
Olyan nincs, hogy nincs!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=eMaAlMaa76I&feature=related
Könnyen lazán, minden megerőltetés nélkül haladok úgy, amitől boldog és büszke vagyok magamra.
De miért nem ment ez eddig? Miért éreztem minden kísérletnél már előre a kudarctól való félelmet?
Miért volt törvényszerű már az indulásnál, hogy ebből sem lesz újra semmi. Mert ahogy most visszagondolok, ez mindig így volt. Már az első napján a diétámnak tudtam, hogy nem fogom végigcsinálni, de áltattam még magam egy darabig. Pedig egyetlen kérdés volt csak, hogy MIKOR adom fel? Előbb vagy utóbb? Vajon miért akartam husi maradni? Mert valahol legbelül a tudatalatti vagy valami természetfeletti azt sugallta, hogy jó ez nekem úgy ahogy van. Maradjak csak olyannak!
Nem vagyok pszichológus, hogy erre tudományos magyarázatot adjak, és nem is tudom lehet-e?
Hiszen ahány ember,annyi lélek, annyi érzés, annyi álarc, annyi probléma.
Egyet azonban biztosan állíthatok: az éveken át magunkra pakolt kilóknak szerepe van. Védőpajzs vagy álca, burok vagy jelmez, ki tudja? Talán csak Te magad! Feltéve ha akarod!
Érdemes tehát kicsit búvárkodni a lelkünkben, hiszen a testünk csupán tükrözi a belsőnket. Nézzük hát meg a lelkünk tükörképét alaposan! Neked tetszik, amit látsz? Nem? Változtass!
Rengeteg segítséget kap az ember, ha keresgél. Az én egyik kedvencem Luise Hay, akinek a könyvei egyszerű ,de néha igen fájdalmas felismeréseket hoztak az életembe. De nagyon tanulságos a következő film is. Mi is jelent nekünk problémát? Néhány kiló? Igen, nekünk ez nagy gond, és nem is akarom és nem is lehet lebecsülni. De hidd el, nincs megoldhatatlan probléma!
Olyan nincs, hogy nincs!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=eMaAlMaa76I&feature=related
2011. június 23., csütörtök
A fogyókúrázó leki gyötrelmei! Az áldott vagy átkozott mérleg....
Egy újabb részlet a már átélt élményekböl, részlet a naplóból.....
7.nap
7.nap
Ma van az első hivatalos méretkezés napja. Mikor is a saját magammal történő megállapodás alapján ráállhatok a mérlegre.
Ezt a szertartást lehet Te is ismered. Ébredéskor, közvetlenül pisilés után, ruha nélkül történik a produkció. Minden alkalommal remegö lábakkal, rettegve az eredménytől. A mesztelenség ugyan ebben az esetben csak és kizárólag a mérlegnek szól, hiszen nem túl biztató az a látvány, amit ilyenkor akaratlanul is elkapok a tükörben. Képtelen vagyok megbarátkozni az elváltozott idomokkal, frusztrál az (el)fedett izomzat látványa. Biztosan lehet ezt másképpen is, elfogadóbban, szeretni a saját testem, de nekem nem megy. Minél többet látok belőle, annál jobban lehangol.
Térjünk vissza a mérleghez. Kétszer is ellenőriztem, vajon jó helyre állítottam-e, nem billeg, nem túl puha alatta a talaj, majd felidéztem az egy héttel ezelőtti mutatványt. Akkor 84,10 volt, és most? Éljen! 83,00. Madarat lehet velem fogatni! Erre vágytam! Egy egész kilo egy hét alatt. Ha ezt a tempót tudom tartani…!
HA tudom tartani.
Most ezen nem gondolkodom! Hiszen minden okom megvan, hogy bizakodó legyek. Tervezem is tovább a napomat, méghozzá nem is akárhogyan! Ma nagyon aktív leszek! Kimegyek az erdőbe kocogni egy kicsit, majd benézek pár elegáns boltba, készülök a ruhatár frissítésre.
2011. június 21., kedd
Kell ennél több bizonyíték? :):):)
Életem egyik legkülönlegesebb születésnapi ajándékát kaptam tegnap a fiamtól. Neki történetesen fogalma sem volt róla abban a pillanatban, hogy engem mennyire megörvendeztet, de ez mit sem von le a dolog értékéből.:)
Történt az a ritka eset, hogy ketten mentünk bevásárolni. Mivel neki volt szüksége a campingezéshez erre-arra, így nem volt képe rám hagyni a dolgot, meg egyébként is...az már elég gáz egy több mint húsz éves fiúnál.
Gyűjtöttük is rendesen a kosár tartalmút, mikor is eszünkbe jutott a húsos pultnál, hogy hopp, a paprika kimaradt.Tehát valakinek vissza kell menni a zöldségekhez.
Mindannyian tudjuk, hogy ez egy nagy szupermarketben nem kis távolság. A válsztás persze a fiatalságra esett, én addig a csirkehúsok körül forgolódtam. Hosszú percek teltek már el, nekem is feltűnt, hogy hol marad? Visszatekintettem az útra, ahonnan várhattam, látom ott áll, és pásztázza a terepet, kutatva, keresve valamit. Nem igazán értettem a jelenetet, hiszen ott álltam szinte vele szemben, igaz jó néhány méter távolságra, de láthatóan, ő pedig keresgél?
Majd ahogy rám nézett, biccentett, hogy: Ja, itt vagy? és odajött, majd a következőket mondta:
- Anya háromszor néztem rád, de nem ismertelek meg. Teljesen másképpen nézel ki. Olyan keskeny lettél.:)
Hááát kérem, ez az igazi motiváció!!! Sejthetitek, milyen meggyőződéssel folytatom a megkezdett, és most már biztos hogy végleges életmódomat. Január óta a harmadik ruhaméretnél járok, két havonta selejtezem a ruhatáramat! Hogy milyen életmódot élek? Gabona és cukor-menteset! De a lényeg, hogy ÉLEM, és nem csak ÉLNI AKAROM. Nem csak tervezem és álmodozok róla, hanem csinálom. Megsütöm a "palacsinta tortát" nutellával a fiam bandájának, de nem érdekel, mert ott lebeg a jelenet a szemem elött: Anya, nem ismertelek meg!:)
Ez a nagy dolog! Ne étrendet keress, ha fogyni akarsz! Magadat erősítsd! ha attól, félsz, hogy nehéz, akkor az is lesz! Élvezd! Tudod, az ÚT A LÉNYEG,AMI ODAVEZET, hogy a gyerkőcöd elszalad melletted:)
Itt van róla még egy bizonyíték! Egy filmrészlet, remélem tetszeni fog!
http://www.youtube.com/watch?v=c6f52hGpdWo
Döntsd el TE, készen állsz-e az útra, ha igen, élvezd és ha megérkeztél, hidd el , elindulsz majd egy másikon!
Várlak vissza!!!!
Történt az a ritka eset, hogy ketten mentünk bevásárolni. Mivel neki volt szüksége a campingezéshez erre-arra, így nem volt képe rám hagyni a dolgot, meg egyébként is...az már elég gáz egy több mint húsz éves fiúnál.
Gyűjtöttük is rendesen a kosár tartalmút, mikor is eszünkbe jutott a húsos pultnál, hogy hopp, a paprika kimaradt.Tehát valakinek vissza kell menni a zöldségekhez.
Mindannyian tudjuk, hogy ez egy nagy szupermarketben nem kis távolság. A válsztás persze a fiatalságra esett, én addig a csirkehúsok körül forgolódtam. Hosszú percek teltek már el, nekem is feltűnt, hogy hol marad? Visszatekintettem az útra, ahonnan várhattam, látom ott áll, és pásztázza a terepet, kutatva, keresve valamit. Nem igazán értettem a jelenetet, hiszen ott álltam szinte vele szemben, igaz jó néhány méter távolságra, de láthatóan, ő pedig keresgél?
Majd ahogy rám nézett, biccentett, hogy: Ja, itt vagy? és odajött, majd a következőket mondta:
- Anya háromszor néztem rád, de nem ismertelek meg. Teljesen másképpen nézel ki. Olyan keskeny lettél.:)
Hááát kérem, ez az igazi motiváció!!! Sejthetitek, milyen meggyőződéssel folytatom a megkezdett, és most már biztos hogy végleges életmódomat. Január óta a harmadik ruhaméretnél járok, két havonta selejtezem a ruhatáramat! Hogy milyen életmódot élek? Gabona és cukor-menteset! De a lényeg, hogy ÉLEM, és nem csak ÉLNI AKAROM. Nem csak tervezem és álmodozok róla, hanem csinálom. Megsütöm a "palacsinta tortát" nutellával a fiam bandájának, de nem érdekel, mert ott lebeg a jelenet a szemem elött: Anya, nem ismertelek meg!:)
Ez a nagy dolog! Ne étrendet keress, ha fogyni akarsz! Magadat erősítsd! ha attól, félsz, hogy nehéz, akkor az is lesz! Élvezd! Tudod, az ÚT A LÉNYEG,AMI ODAVEZET, hogy a gyerkőcöd elszalad melletted:)
Itt van róla még egy bizonyíték! Egy filmrészlet, remélem tetszeni fog!
http://www.youtube.com/watch?v=c6f52hGpdWo
Döntsd el TE, készen állsz-e az útra, ha igen, élvezd és ha megérkeztél, hidd el , elindulsz majd egy másikon!
Várlak vissza!!!!
2011. június 18., szombat
Ki hallott már ilyet? Személyi edzés video e-maillel?
Imádom az internetet! Millió dolgot megkönnyít és leegyszerűsít!
Bármi kivitelezhetővé vált mára!
Neked is lehet személyi edződ a világ másik végéről is. Elkezdheted a mozgást otthon, mások kritikus tekintetétől óvva, a saját tempódban,saját időbeosztásod szerint.
Nem kell aggódnod, hogy bírni fogod-e, szégyenkezned, mert nem tudsz a hasadtól lahjolni, vagy mert azonnal izzadni kezdesz. Sőt! Olyan gyakorlatokat kapsz, ami Neked passzol, a TE problémáidon segít!
És persze folyamatos konzultációt, hogy haladsz, hogy esik, hogyan alakulnak a centik:)
Video e-mailben megkapod az aznapi edzést! Kényelmes, egyszerű és takarékos megoldás:)
Próbáld ki Te is !
Ízelítőül az ígért video, hogyan használd ki otthon , ha van néhány perced nyújtózkodásra:)
http://www.youtube.com/watch?v=DMetTqyFWiQ
Jó szórakozást!:)
Bármi kivitelezhetővé vált mára!
Neked is lehet személyi edződ a világ másik végéről is. Elkezdheted a mozgást otthon, mások kritikus tekintetétől óvva, a saját tempódban,saját időbeosztásod szerint.
Nem kell aggódnod, hogy bírni fogod-e, szégyenkezned, mert nem tudsz a hasadtól lahjolni, vagy mert azonnal izzadni kezdesz. Sőt! Olyan gyakorlatokat kapsz, ami Neked passzol, a TE problémáidon segít!
És persze folyamatos konzultációt, hogy haladsz, hogy esik, hogyan alakulnak a centik:)
Video e-mailben megkapod az aznapi edzést! Kényelmes, egyszerű és takarékos megoldás:)
Próbáld ki Te is !
Ízelítőül az ígért video, hogyan használd ki otthon , ha van néhány perced nyújtózkodásra:)
http://www.youtube.com/watch?v=DMetTqyFWiQ
Jó szórakozást!:)
2011. május 30., hétfő
Duci mami gyermeke...
Gondolkodtál már rajta, vajon mit gondolnak a gyerekeid a túlsúlyodról?
Most kifejezetten azokhoz szólok, akik anyukák, gyerekekkel, kisebbekkel vagy nagyobbakkal. Imádjuk őket és ők is minket.Soha nem vetik a szemünkre,hogy hogy nézünk ki. Ezerszer halljuk tőlük, hogy :
- Anya ,én is nagyon szeretlek!
Biztos vagyok benne,hogy így is érzik, de valahol titkon ők is vágynak egy csinos anyukára.
Már a multkoriban ajánlott film is elgondolkodtatott ezen a témán
(" Túlméretes Szöszi" ha nem sikerült még eddig megnézned, ajánlom, szakits rá egy kis szabadidőt.)
De teljesen más, amikor Téged személyesen érint meg egy ilyen helyzet. A lányod, aki mindig, minden helyzetben biztatott és dícsért, egyszer csak kiböki a valódit. Nem sértőn,sőőőt! Elismerően!
Mert most jött e la pillanat, hogy meg merte tenni. Most, amikor a nehezén túl vagy,és lassan de biztosan haladsz a "csúcsforma" felé.
Hogy pontosan értsd, miről gagyogok itt össze-vissza, elmesélem a szitut.
Jeles alkalom, illetve alkalmak közelednek a család életében ezen a nyáron, ahol anyukának, azaz nekem, illik elegánsan megjelenni. Gondoltam, dobok egy új arculatot, ha már így belejöttem:) Ruhavásárlás mellett döntöttem. Jelzem, évek óta nem nagyon szakadtam el a nadrágos megoldásoktól, de most gondoltam, beújítok. Nekiestünk az internetnek, és kiválasztottunk a gyermekemmel néhány darabot, amiről reméltük, hogy passzol a stílusa. A ruhavásárlás körüli gondolataimat és aggályaimat már ismered. Bevallom, most is némi fenntartással bontottam ki a csomagot,hogy kezdetét vegye a divatbemutató.
Négy ruha, négy mély lelegzetvétel.
Az első nem volt az igazi. Fogalmazzunk úgy, hogy kicsit nagyanyósan éreztem magam benne. Elég gyorsan megszabadultam tőle. A megkönnyebbülés még váratott magára.
A második darab nagy volt:) Ettől már picit jobb kedvem lett, főleg, hogy a ruha maga egész kellemesnek tűnt, csak kérem igen bőőőőőnek bizonyult! Ez is egyféle katarzis:)
A harmadiknál elszabadult a pokol! Az előzőhöz képest egy számmal kisebb méret, tökéletesen illet rám, és mintegy varázsütésre átalakította az egész megjelenésemet. Mini jellege fiatalos külsőt kölcsönzött, karcsúsított formája tovább javított az egyébként is javuló formákon. A lányom szája majd körbeszaladt a boldogságtól:
-Milyen régen vágyom rá anya, hogy így jelenj meg velem valahol!
Ebben az egy mondatban felszínre köszönt jó néhány év visszafogott aggodalma. Vajon milyen gondolatok keringtek eddig a fejében, amit kíméletből megtartott magának?
Mi anyák akárhogy igyekszünk az önmegvalósítás útját járni, legnagyobb elismerés számunkra mégiscsak a gyerekeink szjából hangzik el. Nem adnánk semmiért!
Ne mondj le róla Te sem! Meglátod, a fellegekben érzed majd magad!:)
Hát még a gyermeked.....el fog durranni a büszkeségtől!
Megfosztanád tőle?
Most kifejezetten azokhoz szólok, akik anyukák, gyerekekkel, kisebbekkel vagy nagyobbakkal. Imádjuk őket és ők is minket.Soha nem vetik a szemünkre,hogy hogy nézünk ki. Ezerszer halljuk tőlük, hogy :
- Anya ,én is nagyon szeretlek!
Biztos vagyok benne,hogy így is érzik, de valahol titkon ők is vágynak egy csinos anyukára.
Már a multkoriban ajánlott film is elgondolkodtatott ezen a témán
(" Túlméretes Szöszi" ha nem sikerült még eddig megnézned, ajánlom, szakits rá egy kis szabadidőt.)
De teljesen más, amikor Téged személyesen érint meg egy ilyen helyzet. A lányod, aki mindig, minden helyzetben biztatott és dícsért, egyszer csak kiböki a valódit. Nem sértőn,sőőőt! Elismerően!
Mert most jött e la pillanat, hogy meg merte tenni. Most, amikor a nehezén túl vagy,és lassan de biztosan haladsz a "csúcsforma" felé.
Hogy pontosan értsd, miről gagyogok itt össze-vissza, elmesélem a szitut.
Jeles alkalom, illetve alkalmak közelednek a család életében ezen a nyáron, ahol anyukának, azaz nekem, illik elegánsan megjelenni. Gondoltam, dobok egy új arculatot, ha már így belejöttem:) Ruhavásárlás mellett döntöttem. Jelzem, évek óta nem nagyon szakadtam el a nadrágos megoldásoktól, de most gondoltam, beújítok. Nekiestünk az internetnek, és kiválasztottunk a gyermekemmel néhány darabot, amiről reméltük, hogy passzol a stílusa. A ruhavásárlás körüli gondolataimat és aggályaimat már ismered. Bevallom, most is némi fenntartással bontottam ki a csomagot,hogy kezdetét vegye a divatbemutató.
Négy ruha, négy mély lelegzetvétel.
Az első nem volt az igazi. Fogalmazzunk úgy, hogy kicsit nagyanyósan éreztem magam benne. Elég gyorsan megszabadultam tőle. A megkönnyebbülés még váratott magára.
A második darab nagy volt:) Ettől már picit jobb kedvem lett, főleg, hogy a ruha maga egész kellemesnek tűnt, csak kérem igen bőőőőőnek bizonyult! Ez is egyféle katarzis:)
A harmadiknál elszabadult a pokol! Az előzőhöz képest egy számmal kisebb méret, tökéletesen illet rám, és mintegy varázsütésre átalakította az egész megjelenésemet. Mini jellege fiatalos külsőt kölcsönzött, karcsúsított formája tovább javított az egyébként is javuló formákon. A lányom szája majd körbeszaladt a boldogságtól:
-Milyen régen vágyom rá anya, hogy így jelenj meg velem valahol!
Ebben az egy mondatban felszínre köszönt jó néhány év visszafogott aggodalma. Vajon milyen gondolatok keringtek eddig a fejében, amit kíméletből megtartott magának?
Mi anyák akárhogy igyekszünk az önmegvalósítás útját járni, legnagyobb elismerés számunkra mégiscsak a gyerekeink szjából hangzik el. Nem adnánk semmiért!
Ne mondj le róla Te sem! Meglátod, a fellegekben érzed majd magad!:)
Hát még a gyermeked.....el fog durranni a büszkeségtől!
Megfosztanád tőle?
2011. május 26., csütörtök
A mozgás és én? Mint Makó Jeruzsálemtől!!!!
Így mondják ugye,mikor valakitől egy adott dolog fényévnyire van? Nos ha Te így vagy a mozgással, akkor ideje ezt adolgot rendbe rakni.
Vajon miért nem szereted? Lehet, hogy csak a megszaporodott kilóid teszik nehézzé? Akkor nem csodálkozom, mert ugye ezeket cipelni valóban nem nagy élmény. Hiába mondják Neked, hogy csak hozzá kell fogni, menni fog az, minden egyes perc emlékeztet a nehézségekre,utálod, hogy a tervezett kocogás ötödik percében fújtatsz, és vörös fejjel, lüktető tüdővel térsz vissza a kísérletről.
Ha fitness terembe merészkedsz, előbb utóbb összehasonlítod magad a kigyúrt csinibabákkal, még tovább frusztrál. Így nem marad más, mint az " én megpróbáltam, de nem megy" csatakiáltással bevégezni a projectet.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan kerülhet ki az ember a huszonkettes csapdájából: nem szeretek mozgni, mert kövér vagyok, nem tudok lefogyni, mert meg sem mozdulok.
Nos, ha ebben a cipőben jársz,néhány apró ötlet talán közelebb vihet a megoldáshoz.
Mivel a komolyabb túlsúly bizonyos veszélyeket is rejt magában sportolás közben - komoly terhelés az ízületekre, keringésre- ezért érdemes szakemberhez fordulni ebben a témában, aki segíthet optimális megoldást találni. Ha Te mégis önállósítod magad, íme néhány hasznos tipp a számodra:
Alapszabály: igyekezz minden alkalmat megragadni arra, hogy mozgásban, lendületben legyél:), kerüld az ülve, kényelmesen végzendő munkákat!
GYALOGOLJ MINÉL TÖBBET!
- Ha csak teheted, gyalog menj a munkahelyedre,de ha a reggeli rohanás ezt nem teszi lehetővé,
legalább sétálj haza. Az utolsó 2 km-t mindenképpen:) Ez kényelmesen is kb. fél óra, ennyi kell!
- Menj a gyerek elé az iskolába, persze csak akkor, ha az aprónép korában ez nem ciki:)
Egy közös séta hazafelé csodákat tud tenni testben és lélekben mindkettőtök számára.
- Vidd le Te a szemetet, akkor is ha esetleg ez a gyerek feladata, cseréljetek, adj neki helyette egy
"kényelmesebb kötelességet"!
- Ne ugrasd a férjed, ha fel kell hozni a pincéből valamit,menj le Te, és persze fel is:) Lehetőleg gyalog a
lépcsőn.
- Ha több emeletes házban laksz,kezdj el lépcsőzni. Menj fel a lakásodba gyalog. Szépen fokozatosan
szoktasd magad hozzá! Először csak egy emelet, majd kettő, majd tizenkettő:) El fogsz durranni a
büszkeségtől, ahogy érzed, hogy egyre többet bírsz!
- Ha kicsi babád van, amíg alszik a babakocsiban, sétálj vele temposan mondjuk egy másfélórát,
kellemesen fogod magad utána érezni.
- Ha van egy félóra szabdidőd,ne a heverőre dobd magad punnyadni,inkább menj ki a kertbe vagy a
ház köré,pösztömölj egy kicsit:), vagy ha lakásban laksz, próbálj kicsit nyújtózkodni,átmozgatni az
izületeidet, el sem tudod képzelni, milyen jótékony hatása lesz.
Mindehhez semmire nincs szükséged. Csak egy kis szemléletváltásra! Csak úgy magadban,legbelül. Harsány bejelentések és reklám nélkül.
A napokban megosztok itt veled egy rövidke videot, milyen "nyújtózkodásra" is gondoltam.
Várlak vissza!
Folyt köv.:)
Vajon miért nem szereted? Lehet, hogy csak a megszaporodott kilóid teszik nehézzé? Akkor nem csodálkozom, mert ugye ezeket cipelni valóban nem nagy élmény. Hiába mondják Neked, hogy csak hozzá kell fogni, menni fog az, minden egyes perc emlékeztet a nehézségekre,utálod, hogy a tervezett kocogás ötödik percében fújtatsz, és vörös fejjel, lüktető tüdővel térsz vissza a kísérletről.
Ha fitness terembe merészkedsz, előbb utóbb összehasonlítod magad a kigyúrt csinibabákkal, még tovább frusztrál. Így nem marad más, mint az " én megpróbáltam, de nem megy" csatakiáltással bevégezni a projectet.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan kerülhet ki az ember a huszonkettes csapdájából: nem szeretek mozgni, mert kövér vagyok, nem tudok lefogyni, mert meg sem mozdulok.
Nos, ha ebben a cipőben jársz,néhány apró ötlet talán közelebb vihet a megoldáshoz.
Mivel a komolyabb túlsúly bizonyos veszélyeket is rejt magában sportolás közben - komoly terhelés az ízületekre, keringésre- ezért érdemes szakemberhez fordulni ebben a témában, aki segíthet optimális megoldást találni. Ha Te mégis önállósítod magad, íme néhány hasznos tipp a számodra:
Alapszabály: igyekezz minden alkalmat megragadni arra, hogy mozgásban, lendületben legyél:), kerüld az ülve, kényelmesen végzendő munkákat!
GYALOGOLJ MINÉL TÖBBET!
- Ha csak teheted, gyalog menj a munkahelyedre,de ha a reggeli rohanás ezt nem teszi lehetővé,
legalább sétálj haza. Az utolsó 2 km-t mindenképpen:) Ez kényelmesen is kb. fél óra, ennyi kell!
- Menj a gyerek elé az iskolába, persze csak akkor, ha az aprónép korában ez nem ciki:)
Egy közös séta hazafelé csodákat tud tenni testben és lélekben mindkettőtök számára.
- Vidd le Te a szemetet, akkor is ha esetleg ez a gyerek feladata, cseréljetek, adj neki helyette egy
"kényelmesebb kötelességet"!
- Ne ugrasd a férjed, ha fel kell hozni a pincéből valamit,menj le Te, és persze fel is:) Lehetőleg gyalog a
lépcsőn.
- Ha több emeletes házban laksz,kezdj el lépcsőzni. Menj fel a lakásodba gyalog. Szépen fokozatosan
szoktasd magad hozzá! Először csak egy emelet, majd kettő, majd tizenkettő:) El fogsz durranni a
büszkeségtől, ahogy érzed, hogy egyre többet bírsz!
- Ha kicsi babád van, amíg alszik a babakocsiban, sétálj vele temposan mondjuk egy másfélórát,
kellemesen fogod magad utána érezni.
- Ha van egy félóra szabdidőd,ne a heverőre dobd magad punnyadni,inkább menj ki a kertbe vagy a
ház köré,pösztömölj egy kicsit:), vagy ha lakásban laksz, próbálj kicsit nyújtózkodni,átmozgatni az
izületeidet, el sem tudod képzelni, milyen jótékony hatása lesz.
Mindehhez semmire nincs szükséged. Csak egy kis szemléletváltásra! Csak úgy magadban,legbelül. Harsány bejelentések és reklám nélkül.
A napokban megosztok itt veled egy rövidke videot, milyen "nyújtózkodásra" is gondoltam.
Várlak vissza!
Folyt köv.:)
2011. május 21., szombat
A 92 éves dédi engem is megihletett!
Ma reggel bukkantam erre a vidóra, és elállt a szavam. Én is arra készülök, hogy hosszú és egészséges életét éljek, de amit itt láttam, minden várakozást felülmúlt.
92 éves mami ropja a táncot, és nem is akárhogyan!
Szóval kedves TE! Ne mond,hogy nem megy, ne nyugodj bele, hogy már egy "lassúzástól" is szuszogsz.
Mert egy friss zsemle soha nem jelenthet akkora élményt, mint egy végigtáncolt éjszaka! Főleg ha stimmel még a táncpartner is:)
Nem tudok többet hozzáfűzni, ezt látni kell!
Elállt a szavam, pedig az nálam ritka eset!:)
http://www.youtube.com/watch?v=7UXhxZDm3Xg&feature=player_embedded
Ne fukarkodj a megjegyzéssel, kÍvancsi vagyok, belőled mit váltott ki!
Legyen szép napod!
2011. május 19., csütörtök
Amikor a sport nem ér egy irgalmatlan kiáltást sem!
Ha le akarsz fogyni, muszáj sportolnod!
Valószínű, nem én vagyok az első, akitől ezt a kijelentést hallod. Ha azok közé tartozol, akiknek ez nem jelent gondot, sőt örülnek neki, szerencsés vagy.
De mi van akkor, ha ennek pontosan az ellenkezőjét képviseled. Nem azért mert lusta vagy, csak egyszerűen más értékes dologra szánod a saját szabad idődet. Lehet, hogy művész beállítottságú vagy, vagy éppen az olvasás kapcsol ki és nyugtat meg, de az is lehet, hogy festegetni szeretsz. Nehéz ezek közben gimnasztikázni, valljuk be. J
El tudom képzelni, mit éreznél, ha az orrod elé tennék egy 3 hónapos edzéstervet kivitelezhetetlennek látszó feladatokkal. Gyanítom, a kezdeti lelkesedés hamar elillanna.
Akkor ez a fejezet kihagyható? Nem KELL gyötörni magam, és szenvedtetni a testemet?
Nem lennék személyi edző, ha erre biztatnálak. Hiszen, gondolj bele:
- az énekesnek edzenie kell a hangját,különben „elmúlik”
- a színésznek az emlékezetét, hogy meg tudja tanulni a szerepeket
- a zongoristának az ujjait, hogy mindannyiunk örömére zenélhessen…
Nincs ez másképpen a testünkkel sem. Jaaa, hogy nem vagy sportoló? Nem is kell azzá válnod. Egyetlen apró indok van csupán, ami mégis elgondolkodtató: tested állapota nagyban befolyásolja ( hogy ilyen visszafogottan fogalmazzak), hogy meddig tudod 100 %-osan élvezni a kedvenc tevékenységeidet.
Most már végképp nem értesz semmit, ugye?
Pedig egyszerű, mint a pofon. Csak abban az esetben tudod hosszútávon az életed részévé tenni a mozgást, ha a saját magad számára megfelelő mozgási formákkal kezded. Különben az egész nem ér egy irgalmatlan kiáltást sem! J Sőőőt! Többet árt, mint használ!
Itt a blogban igyekszem Neked olyan szempontokat feltárni, ami segít a döntésben, mihez is kezdj az örök társsal, a saját testeddel!
Várlak vissza!!!
2011. május 17., kedd
Túlméretes Szöszi! -
Ma egy filmet szeretnék nektek ajánlani,ami szintén a mi "lelkünkkel" foglalkozik.
Ha filmvászonra került a téma,sejtitek, hogy hányan küzdünk a problémával?! Az elhízás "hódít",mi pedig szenvedünk:( Szenvedtünk:)
Ebben a bejátszásban csak ízelítőt kapsz,ha van időd és kedved,nézd meg a teljes a filmet.Akár interneten is hozzáférhető.
Álljon itt egy 10 perces összeállítás
http://www.youtube.com/watch?v=s8guFvV7-3Q
Köszönöm Richynek, aki összevágta nekünk ezeket a jelenteket!
Good job!:)
Ha filmvászonra került a téma,sejtitek, hogy hányan küzdünk a problémával?! Az elhízás "hódít",mi pedig szenvedünk:( Szenvedtünk:)
Ebben a bejátszásban csak ízelítőt kapsz,ha van időd és kedved,nézd meg a teljes a filmet.Akár interneten is hozzáférhető.
Álljon itt egy 10 perces összeállítás
http://www.youtube.com/watch?v=s8guFvV7-3Q
Köszönöm Richynek, aki összevágta nekünk ezeket a jelenteket!
Good job!:)
2011. május 15., vasárnap
A fogyókúrázó lelki gyötrelmei! Ki mit nevez szerencsének:)
6. nap - újabb részlet a naplóból
Ma levágattam a hajam. Egész rövidre, 2-3 centisre. Általában jól áll, de ma valahogy olyan sápadt vagyok, az orrom piros és dagadt a sok törléstől (kimaradt, de enyhén meghűltem az utóbbi napokban ), az arcom túlságosan is kerek.
Szerintem inkább az időzítéssel van a baj,mintsem az újdonsült frizurával. Valahogy nem illenek össze a részletek. Nem maradt más, mint a fiatalos, rövidre nyírt hajamhoz hozzáigazítani testem többi részét is. Mondjuk 44-es méretről 40-re. Tisztában vagyok vele, hogy ez az ugrásszerű változás még nem a jövő héten lesz, de mikoooor?
Nem bírom kivárni!
Azt mondják, optimális esetben annyi idő alatt megy le, mint fel.
Úristen! Ebben az esetben 50 éves leszek, mire sikerül.
Alig múltam 30 , mikor is kezdtem elszakadni attól a 64-os álom súlycsoporttól, amit a szülések után még évekig képviseltem. Persze ezt is szorgalmas munkával alakítottam így, de sikerült, és boldog voltam vele.
Addig sosem volt súlyproblémám, sőt 18 éves koromig mindenki hízlalt volna. Mára már megy ez segítség nélkül is. Egyetlen szerencsém van, pontosabban kettő, két szerencsém van.
Az egyik, hogy a sport mindig is része volt az életemnek, ma is az. E nélkül úgy saccolom, már javában túl lennék az egy mázsás „álomhatáron”. A rendszeres mozgás segítségével tudtam megőrizni az alakomat. Igen, jól látod, az alakomról beszélek. Ez ugyanis a másik „szerencsém”. Sikerült testem minden pontjára ugyanolyan mennyiségű zsírt halmoznom. Tehát az arányok maradtak, enyhén kibővített formában. Erre mondják , hogy szerencse. Én speciel, annyira nem örülök neki:)
Folyt. köv.
Folyt. köv.
2011. május 14., szombat
A fogyókúrázó lelki gyötrelmei! Egy hullámvasút kutyafüle ehhez képest!
Az egyik alkalommal, mikor éppen egy újabb harcot indítottam saját magam és a testtömegem ellen, úgy döntöttem, papírra vetem a történéseket! Jelenetek és érzések ezek a hétköznapokból. Testi-lelki hullámvasút, amit szerintem te is ismersz! Csak ezért merem Veled megosztani, mert tudom, egy cipőben járunk.
A blog jobb oldalán a "Napló" link alatt olvashatod ezeket az írásokat.
A sokkoló felimerés
Ez nem igaz! Már megint 85 kg-ot mutat a mérleg. 65 helyett. Hogy tud ez ilyen gyorsan megtörténni? Két hete még alig voltam több, mint 80. Na jó, 82. Miért is gondoltam, hogy ez majd jobb lesz? Lehet a kacsazsíros kenyér nem használ? Vagy a csoki teszi ezt velem? Nem mehet így tovább! Csinálnom kell valamit. Úristen! Augusztusban nyaralás a tengerparton! Vajon addig még tudok valamit alakítani?
De a nyár visszavonhatatlanul közeledik. Ujjatlan póló, rövid nadrág. Ilyen sonkákkal? Vagy takargatom majd megint és izzadok folyamatosan azon aggodva, hogy mennyire lehet rémísztő a testszagom?
Nem, azt már nem! Majd most megmutatom. Vége a zsilipfürdő állapotnak. Így nevezem magam közöttJ, mikor odáig jutok, hogy a fürdőkádban vagy előttem van víz, vagy mögöttem. Tetemes méreteim ugyanis megakadályozzák a víz átfolyását. Hogy ez megtörténhessen, hol a jobb, hol a bal tomporomon emelek egy kicsikét, csak amennyire a víznek szüksége van. Hál’ istennek, lapos kis résen is utat talál magának. Majd mikor elegendő és kiegyenlített vizszintet tudok magam körül, na akkor jön a relaxálás. Ami persze szörnyűlködésbe csap át. Ilyen testtel relaxálni. Hiszen mindent tisztán látok! Kiterjedt zsírraktárak védik testem egész felületét a kihűléstől. Igen, minden jó valamire.
De nekem ez nem kell! Nem akarok pánikszerűen átmenni az utca másik oldalára, ha rég nem látott ismerőst latok feltűnni.
Elkezdem a fogyókúrát még ma! Ebben a pillanatban!
Folyt köv.!
2011. május 12., csütörtök
Ha kifogyod:)...megtartod vagy kidobod?
Ha már ruha és öltözködés volt a téma, folytassuk innen.
Nem tudom,hogy Te mennyire vagy " gyűjtögetős típus",ami a régi holmikat, ruhákat, kacatokat illeti. Tudom, hogy sok embernek kifejezetten nehezére esik megválni egy-egy kedvesebb darabtól, régi tárgytól. Most mégis arra biztatlak, hogy tegyél kivételt,és hagyj fel ezen szokásoddal.
Legalábbis ami a "kinőtt" ruháidat illeti:) Értem ezalatt, hogy abban a szúrásban,hogy lóg rajtad a nadrág, vagy leesik a szoknya, ne tétovázz,keress neki új otthont! Nemes egyszerűséggel dobd ki! Ha esetleg egy jobb darabról van szó,amit sajnálsz a kukába küldeni, ajándékozd oda valakinek, vidd el a Vörös Kereszthez, add el a Vaterán, de ne tartogasd!
Hogy miért?
Két nyomós okod biztosan van rá!
1. Valószínű, ezek a ruhaméretek nem a legszebb napjaidra emlékeztetnek:)
Ha ránézel, felsejlenek benned az egykori vonalaid, az azzal járó érzések, amire már nincs szükséged!
Nem tudom,hogy Te mennyire vagy " gyűjtögetős típus",ami a régi holmikat, ruhákat, kacatokat illeti. Tudom, hogy sok embernek kifejezetten nehezére esik megválni egy-egy kedvesebb darabtól, régi tárgytól. Most mégis arra biztatlak, hogy tegyél kivételt,és hagyj fel ezen szokásoddal.
Legalábbis ami a "kinőtt" ruháidat illeti:) Értem ezalatt, hogy abban a szúrásban,hogy lóg rajtad a nadrág, vagy leesik a szoknya, ne tétovázz,keress neki új otthont! Nemes egyszerűséggel dobd ki! Ha esetleg egy jobb darabról van szó,amit sajnálsz a kukába küldeni, ajándékozd oda valakinek, vidd el a Vörös Kereszthez, add el a Vaterán, de ne tartogasd!
Hogy miért?
Két nyomós okod biztosan van rá!
1. Valószínű, ezek a ruhaméretek nem a legszebb napjaidra emlékeztetnek:)
Ha ránézel, felsejlenek benned az egykori vonalaid, az azzal járó érzések, amire már nincs szükséged!
2. Ne hagyj magadnak lehetőséget sem a "visszaesésre". Tudod, az elhízás és ahhoz vezető életmód már-már olyan , mint egy szenvedélybetegség. Képtelenek vagyunk lemondani kajákról, nem tudunk a szokásainkon változtatni. Ha egyszer mégis sikerül, támogassuk ezt a folyamatot, és vágjunk el minden visszavezető utat! Ha szépen, gondosan kimossuk, és elrakjuk egy dobozba őket,( mármint a kibővült ruhatárat), azt azért tesszük, mert ott motoszkál a fejünkben, hátha szükségünk lesz rá még egyszer!
Ha pedig ezen gondolkodunk,akkor ez így is lesz! Láttál már Te is biztosan olyan hölgyet vagy urat, aki gyönyörűen végigcsinál egy - akár több hónapos- kúrát,majd mindig visszatér az eredeti felálláshoz, Visszaszerzi az elvesztett kilóit. Biztos lehetsz benne, neki bevetésre készen állnak a legnagyobb méretű ruhái. Te ne kövesd el ezt a hibát!
Egyetlen kivétel azért van! Ami erősíti a szabályt!
Van egy nagyon utált farmerom, amit csak azért vettem meg már akkor is, mert ez volt jó rám. De egyetlen percig nem éreztem benne jól magam. Ennek a dereka most 16-18 cm-rel bővebb, mint az enyém!
Időnként magamra húzom bizonyosságképp! Soha többé nem kell felvennem! Olyan elégtételt érzek a nadrággal szemben, mintha csak ő tehetne az én kálváriámról. Lassan beszélek is hozzá:na látod hogy jártál? De jóóól esik! Ezt a gatyót megtartottam,kizárólag ilyen célból. Egyébként a napokban 2 zsák ruhát vittem el Vörös kereszt ruharaktárába.
Te mit csinálsz a ruháiddal, amiből kifogytál?
Várom az ötleteket!
2011. május 11., szerda
Végre lecserélték a próbafülkében a tükröt!
Yeees!!!
Megtörtént! Végre! Nagy volt a felpróbált ruha a boltban! Húsz-szor fordultam meg a tükör előtt, hogy jól látok-e?
A múltkor a ruhavásárlás viszontagságairól írtam. Feltételezem,hogy nagyon sokan felismertétek a saját sztoritokat a bejegyzésben, mert a legolvasottabb írások közé tartozik, itt a blogban.
Jelentem, ez az elkeserítő helyzet meg tud változni. Egy ruhát nem csak ki lehet hízni, hanem ki is lehet fogyni belőle:)!!!! Hurrrrá! Megvalósult a lehetetlen!:)
Történt ugyanis, hogy a lányom elcsábított vásárolgatni, szeretett volna egy farmert venni magának. Bár ez nekem nem az erősségem, pontosabban nem a kedvenc elfoglaltságom,beadtam a derekam.
Ennek legfőbb oka, hogy ezek a közös vásárlások mindig fergeteges jókedvben telnek,megesik, hogy üres kézzel térünk haza, de minden egyes alkalommal halálra nevetjük magunkat, és igen jól szórakozunk.
De ami most történt, minden várakozást felülmúlt.
Ha már ott voltam, azért jár nekem is a szemem, vajon magamnak találok-e valami csini veddfelkét:)
Ki is kaptam egy ígéretes darabot, kikerestem a méretemet, és gyorsan magamra húztam!
És eljött a kánaán!!!! Nagy volt rám a ruha!!!!!
Lógott rajtam, ahol feszülni kellett volna, bő volt, ahol szűk kellet volna hogy legyen. Ezt az élményt! Leírhatatlan érzés kerített hatalmába! Legszívesebben szétkiabáltam volna a boltban, hogy mindenki értesüljön róla: emberek lejjebb költöztem egy konfekció mérettel. Nem sunnyogtam ám vissza gyorsan a próbafülkébe, inkább körbementem , és még másik három tükörben is megnéztem magam! Közben pedig fülig ért a szám! Az első alkalom,hogy nem takarni, hanem mutatni akartam a ruhapróba eredményét!
Lehet eddig sem a vásárlást utáltam, hanem a kimenetelét? Erős a gyanúm:)
Egy biztos! A következő méretig meg sem állok! Jöhet itt strandszezon, majd síszezon, állok elébe!!!
2011. május 10., kedd
Hogyan tudod az első percben halálra ítélni az újabb fogyókúra kísérleted!
A legtöbben ott rontjuk el, hogy eleve olyan módszert választunk a vágyott formánk eléréséhez, ami már az elején gyanús. Már első ránézésre tudjuk, hogy nem nekünk való,mégis belevágunk.
Soha nem felejtem el, mikor egy olyan fogyókúrát kaptam az egyik barátnőmtől, ami tele volt marhahússal, hallal és olyan kajákkal,amiket nem csakhogy nem szerettem, hanem kifejezetten nehezemre esett megenni . Gondolhatod, mi lett ennek a vége? Néhány napos, a szó szoros értelmében vett szenvedés után, abbahagytam. Ez alatt a néhány nap alatt megéltem mindent: éhség, rosszullét,hányinger, depresszió.
De probáltam a szétválasztó diétát is, amikor is én mindig már a másnapra vártam, amikor ehetek majd valami mást is.
Te ismered magad a legjobban, alakítsd ki a saját verziódat! Gondold végig, hogy élsz, milyen ritmusa van a családi életeteknek, milyen feladataidnak kell megfelelned, igazítsd ehhez az életmódodat!
Gondold végig először is, hogy mi okozhatta az elhízásodat, mikor sikerült összeszedni a cuccost, és az minek lehetett a következménye. Ha ezt megfejted,máris előrébb vagy. Talán segítségedre lehet,ha elmesélem, ez nálam hogyan történt.
Mindkét szülés után sikerült visszaevickélnem egy normális, számomra teljesen megfelelő emberi formához. Ezt a minden napos mozgással, és visszafogott vacsorával még simán el tudtam érni. Majd ahogy telt az idő, azon kaptam magam,hogy a lassan de halál biztosan, évről évre pár kilóval több vagyok. Mikor ez a plusz már több, mint 10 kilónál járt, elgondolkodtam a dolgon. Persze megtaláltam a számomra legkényelmesebb magyarázatot: 30-on felül a nőknél ez természetes. Persze anyukám 100 %-san megerősített. Igen, ez nála is így volt, tehát nincs ezen mit csodaálkozni.
A valóság pedig tudod hogy nézett ki?
Nagyon sokat dolgoztunk, építettük a saját vállalkozásunkat. Rengeteg feladat minden napra. Idő hiányában leszoktam a gyaloglásról, mindenhová kocsival jártunk. A napi sportolás elmaradt, csak hébe hóba sikerült valami kis mozgást beütemezni. Bejött a képbe helyette a kiadós vacsora, hiszen akkor volt együtt a család, jól ki is használtuk az alkalmat,és még meg is dícsértük magunkat: egész nap dolgoztunk, ennyi jár:) Sajnos járt vele a következménye is: az örökös küzdelem a kilók ellen.
Ha ezt időben felismerem, pontosabban beismerem, akkor egy nagyon egyszerű képlettel-a mozgás visszaállítása, és a vacsora redukálása- elejét vehettem volna a további gyarapodásnak.
De én is a számomra kényelmesebb megoldást választottam. Jól esett hárítani. Pedig a semmitől még senki nem hízott meg! Légy magaddal őszinte, és fejtsd meg az okokat!
Soha nem felejtem el, mikor egy olyan fogyókúrát kaptam az egyik barátnőmtől, ami tele volt marhahússal, hallal és olyan kajákkal,amiket nem csakhogy nem szerettem, hanem kifejezetten nehezemre esett megenni . Gondolhatod, mi lett ennek a vége? Néhány napos, a szó szoros értelmében vett szenvedés után, abbahagytam. Ez alatt a néhány nap alatt megéltem mindent: éhség, rosszullét,hányinger, depresszió.
De probáltam a szétválasztó diétát is, amikor is én mindig már a másnapra vártam, amikor ehetek majd valami mást is.
Te ismered magad a legjobban, alakítsd ki a saját verziódat! Gondold végig, hogy élsz, milyen ritmusa van a családi életeteknek, milyen feladataidnak kell megfelelned, igazítsd ehhez az életmódodat!
Gondold végig először is, hogy mi okozhatta az elhízásodat, mikor sikerült összeszedni a cuccost, és az minek lehetett a következménye. Ha ezt megfejted,máris előrébb vagy. Talán segítségedre lehet,ha elmesélem, ez nálam hogyan történt.
Mindkét szülés után sikerült visszaevickélnem egy normális, számomra teljesen megfelelő emberi formához. Ezt a minden napos mozgással, és visszafogott vacsorával még simán el tudtam érni. Majd ahogy telt az idő, azon kaptam magam,hogy a lassan de halál biztosan, évről évre pár kilóval több vagyok. Mikor ez a plusz már több, mint 10 kilónál járt, elgondolkodtam a dolgon. Persze megtaláltam a számomra legkényelmesebb magyarázatot: 30-on felül a nőknél ez természetes. Persze anyukám 100 %-san megerősített. Igen, ez nála is így volt, tehát nincs ezen mit csodaálkozni.
A valóság pedig tudod hogy nézett ki?
Nagyon sokat dolgoztunk, építettük a saját vállalkozásunkat. Rengeteg feladat minden napra. Idő hiányában leszoktam a gyaloglásról, mindenhová kocsival jártunk. A napi sportolás elmaradt, csak hébe hóba sikerült valami kis mozgást beütemezni. Bejött a képbe helyette a kiadós vacsora, hiszen akkor volt együtt a család, jól ki is használtuk az alkalmat,és még meg is dícsértük magunkat: egész nap dolgoztunk, ennyi jár:) Sajnos járt vele a következménye is: az örökös küzdelem a kilók ellen.
Ha ezt időben felismerem, pontosabban beismerem, akkor egy nagyon egyszerű képlettel-a mozgás visszaállítása, és a vacsora redukálása- elejét vehettem volna a további gyarapodásnak.
De én is a számomra kényelmesebb megoldást választottam. Jól esett hárítani. Pedig a semmitől még senki nem hízott meg! Légy magaddal őszinte, és fejtsd meg az okokat!
2011. május 9., hétfő
Nem vagyunk mi genetikailag a pizzára kódolva:)
Jöjjön tehát az étkezés. Szándékosan nem a diéta kifejezést használom, mert már a szó magában hordozza a jelentést: szokásostól eltérő, átmeneti jellegű. Mert senki nem szeretne egész életében diétázni,ugye?
De hát akkor mire is való? Gondolkodjunk együtt logikusan.
Élsz egy életformát, táplálkozol valahogy, mozogsz vagy nem mozogsz, de ezeket általában nagyjából ugyanúgy csinálod mindig. Ezt szoktad meg, vagy így alakult ki az életed során. Ennek az életmódnak az eredményeképpen most több-kevesebb felesleges kilót cipelsz, ami persze nem tetszik, sőt, kifejezetten utálod! Meg kell tőle szabadulni! Végigküzdesz egy diétát, mondjuk 90 napig. Le is adsz jó néhány kilót, és boldog vagy, de alig várod, hogy visszatérhess az eredeti,általad megszokott normákhoz. Azokhoz, amik a túlsúlyodat okozták. Szerinted ez most másképp lesz? Törvényszerű, hogy a régi életforma visszavarázsolja a régi zsírpárnákat, és a természet még jól ki is babrál veled,mert tested felkészül a következő támadásra, azaz raktároz bőven. És máris ránk köszöntött az imádott jo-jo effektus.
Vagy Te is azt gondolod, hogy csak egyszer fogyjak le valahogy, majd akkor már vigyázok. Sajnos ki kell ábrándítsalak. Kevés embernél működik ez a felállás. Jobb, ha nem áltatod magad! Persze 3-4 kilónál jól jöhet egy gyors segítség, de ha már jelentősebb tömeget cipelsz, érdemes ezt alaposan átgondolni.
Vagyis: keress olyan megoldást, amit egy életen keresztül tartani tudsz! Ijesztőnek tűnik? Csak első hallásra. Hogy Te nem tudsz, vagy nem is akarsz lemondani a pizzáról? Ne hidd, hogy ez olyan kivitelezhetetlen. Nem vagyunk mi genetikailag a pizzára kódolva:) Ki született közületek úgy, hogy rögtön kakaós csiga után sírdogált? Hozzászoktunk, mert ezt kaptuk.
"Szüless újjá" és alakítsd ki az új szokásaidat! De ne félj tőle! Hidd el, ezek csak szokások. Ne sirasd a régit, találj helyette újat, ami semmivel nem rosszabb vagy jobb, csak más! Egy elvitathatatlan érdeme azért lesz! Megszabadít attól, amit ebben a pillanatban talán mindennél jobban a pokolba kívánsz! A kövérség tényétől és a gondolatától!
Az én új szokásom, hogy nem fogyasztok gabonaféléket és cukrot. Én ezt választottam.Nem volt kedvem kalóriát számolni, mindig azt nézni,hogy ehetem, nem ehetem. Eldöntöttem, hogy ezeket nem, és slussz!:) A többit viszont szinte bármikor!
Tudod mi ebben a legjobb? Két óriási előnye van!!!
1. Lelkiismeret furdalás nélkül tudok enni!
2. A farkaséhség messze elkerül ( mivel nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot, amik ezt az érzést újra és újra kiváltják!)
Hogyan tudsz Te dönteni? Mi alapján mérlegelhetsz?
Innen folytatjuk!
De hát akkor mire is való? Gondolkodjunk együtt logikusan.
Élsz egy életformát, táplálkozol valahogy, mozogsz vagy nem mozogsz, de ezeket általában nagyjából ugyanúgy csinálod mindig. Ezt szoktad meg, vagy így alakult ki az életed során. Ennek az életmódnak az eredményeképpen most több-kevesebb felesleges kilót cipelsz, ami persze nem tetszik, sőt, kifejezetten utálod! Meg kell tőle szabadulni! Végigküzdesz egy diétát, mondjuk 90 napig. Le is adsz jó néhány kilót, és boldog vagy, de alig várod, hogy visszatérhess az eredeti,általad megszokott normákhoz. Azokhoz, amik a túlsúlyodat okozták. Szerinted ez most másképp lesz? Törvényszerű, hogy a régi életforma visszavarázsolja a régi zsírpárnákat, és a természet még jól ki is babrál veled,mert tested felkészül a következő támadásra, azaz raktároz bőven. És máris ránk köszöntött az imádott jo-jo effektus.
Vagy Te is azt gondolod, hogy csak egyszer fogyjak le valahogy, majd akkor már vigyázok. Sajnos ki kell ábrándítsalak. Kevés embernél működik ez a felállás. Jobb, ha nem áltatod magad! Persze 3-4 kilónál jól jöhet egy gyors segítség, de ha már jelentősebb tömeget cipelsz, érdemes ezt alaposan átgondolni.
Vagyis: keress olyan megoldást, amit egy életen keresztül tartani tudsz! Ijesztőnek tűnik? Csak első hallásra. Hogy Te nem tudsz, vagy nem is akarsz lemondani a pizzáról? Ne hidd, hogy ez olyan kivitelezhetetlen. Nem vagyunk mi genetikailag a pizzára kódolva:) Ki született közületek úgy, hogy rögtön kakaós csiga után sírdogált? Hozzászoktunk, mert ezt kaptuk.
"Szüless újjá" és alakítsd ki az új szokásaidat! De ne félj tőle! Hidd el, ezek csak szokások. Ne sirasd a régit, találj helyette újat, ami semmivel nem rosszabb vagy jobb, csak más! Egy elvitathatatlan érdeme azért lesz! Megszabadít attól, amit ebben a pillanatban talán mindennél jobban a pokolba kívánsz! A kövérség tényétől és a gondolatától!
Az én új szokásom, hogy nem fogyasztok gabonaféléket és cukrot. Én ezt választottam.Nem volt kedvem kalóriát számolni, mindig azt nézni,hogy ehetem, nem ehetem. Eldöntöttem, hogy ezeket nem, és slussz!:) A többit viszont szinte bármikor!
Tudod mi ebben a legjobb? Két óriási előnye van!!!
1. Lelkiismeret furdalás nélkül tudok enni!
2. A farkaséhség messze elkerül ( mivel nem eszem gyorsan felszívódó szénhidrátot, amik ezt az érzést újra és újra kiváltják!)
Hogyan tudsz Te dönteni? Mi alapján mérlegelhetsz?
Innen folytatjuk!
2011. május 7., szombat
Lógj ki a sorból nyugodtan!
Gondolkodtam, hogyan tudnám a legjobban kifejezni azt a gondolatot, amit ma szeretnék átadni Neked.
Aztán, ahogy ez lenni szokott, szembejött velem egy idézet:
Tulajdonképpen itt be is fejezethetném,hiszen ebben minden benne van:)
/ Olvastál már Coelho könyveket? Ajánlom nagy szeretettel! Nem árt az embernek több oldalról is megtámogatni saját magát!/
De mire is gondolok,mikor arra biztatlak,legyél kicsit más. Ebben az esetben, mikor azokról a fránya kilókról beszélünk, pl.arra,hogy tanuld meg feltűnés nélkül csinálni.
Én már majd 3 hete másképpen étkeztem,mikor a családom észrevette, hogy valami nem úgy van,mint régen.
Diétáztál már nem egyszer, ugye? Valószínű rutinos róka vagy. Hogy kezdted eddig minden egyes alkalommal? Találtál valami elképesztő ajánlatot, ami gyors és biztos fogyást ígert, vagy találkoztál valakivel, aki ezt olvasta és persze azonnal tolmácsolta neked. Belelkesedtél, bejelentetted a környezetednek és hozzáfogtál. Majd rövidesen abbahagytad,de most nem erről beszélünk:)
Magam is emlékszem megboldogult pedagógus koromból, mikor a tanáriban központi téma volt a kiskegyed újságban megjelent legújabb citromos vizes fogyókúrás ajánlat. Ettől kezdve a kávézás szertartása mellé beköltözött a citromos víz is,és elkezdődött egymás méregetése. Kiről esik már le a szoknya, vagy csúszik le az ujjáról a gyűrű. Óra előtt, óra után, ebéd közben, szinte állandó téma lett.
Vagy baráti társaságban, amikor nem kérünk a sajtos pogácsából a bor mellé, :) mert fogyókúrázunk.
Na! Erre gyorsan lecspanak ám a társaság karcsú hölgytagjai,és ellátnak jobbnál jobb tanácsokkal, vagy elmesélik,hogy nekik hogyan sikerül megőrizni bombasztikus alakjukat, megértést és biztatást színlelve. Majd jön az imádott kérdés:
És? Hány kilót fogytál már?
Mi pedig vagy kitalálunk gyorsan valamit, ami hihető, vagy pedig magyarázkodunk, hogy még csak most kezdtem,stb. De egyáltalán nem érezzük közben jól magunkat,mert már most attól félünk, hogy legközelebb is meg fogják kérdezni, és mi lesz,ha akkor sem látnak majd semmi változást, és nem tudunk sikerekről beszámolni.
Kezdd most másképp! Már tudod, mire vágysz,ugye? Látod magad előtt az újjászületett ÉN-edet. Megvan az érzés,ami hajt! Döntsd el, milyen módját választod a súlycsökkentésnek,és ne beszélj róla senkinek! A TE életed, a TE tested, a TE vágyad! Nem tartozik senkire! Ne csámcsogjanak rajta, ne okoskodjanak! Ha a párod észreveszi, egy könnyű laza mondattal zárd rövidre a témát:)
Ha mégis szükséged van rá,hogy beszélj róla néha valakinek, azt ne a közvetlen környezetedből válaszd! Keress egy forumot ( ez a blog tökéletes erre:), vagy írj naplót róla!
Kellemes izgalom fog átjárni,és nem is szolgáltatod ki magad a csípős nyelveknek! Szerintem élvezni fogod!
Legközelebb írok arról is, nekem milyen étkezési szokásokkal sikerült leadnom eddig 15 kilót..
Várlak vissza!
Aztán, ahogy ez lenni szokott, szembejött velem egy idézet:
" Ne féljetek mások lenni, de tanuljátok meg feltűnés nélkül csinálni" ( P. Coelho )
Tulajdonképpen itt be is fejezethetném,hiszen ebben minden benne van:)
/ Olvastál már Coelho könyveket? Ajánlom nagy szeretettel! Nem árt az embernek több oldalról is megtámogatni saját magát!/
De mire is gondolok,mikor arra biztatlak,legyél kicsit más. Ebben az esetben, mikor azokról a fránya kilókról beszélünk, pl.arra,hogy tanuld meg feltűnés nélkül csinálni.
Én már majd 3 hete másképpen étkeztem,mikor a családom észrevette, hogy valami nem úgy van,mint régen.
Diétáztál már nem egyszer, ugye? Valószínű rutinos róka vagy. Hogy kezdted eddig minden egyes alkalommal? Találtál valami elképesztő ajánlatot, ami gyors és biztos fogyást ígert, vagy találkoztál valakivel, aki ezt olvasta és persze azonnal tolmácsolta neked. Belelkesedtél, bejelentetted a környezetednek és hozzáfogtál. Majd rövidesen abbahagytad,de most nem erről beszélünk:)
Magam is emlékszem megboldogult pedagógus koromból, mikor a tanáriban központi téma volt a kiskegyed újságban megjelent legújabb citromos vizes fogyókúrás ajánlat. Ettől kezdve a kávézás szertartása mellé beköltözött a citromos víz is,és elkezdődött egymás méregetése. Kiről esik már le a szoknya, vagy csúszik le az ujjáról a gyűrű. Óra előtt, óra után, ebéd közben, szinte állandó téma lett.
Vagy baráti társaságban, amikor nem kérünk a sajtos pogácsából a bor mellé, :) mert fogyókúrázunk.
Na! Erre gyorsan lecspanak ám a társaság karcsú hölgytagjai,és ellátnak jobbnál jobb tanácsokkal, vagy elmesélik,hogy nekik hogyan sikerül megőrizni bombasztikus alakjukat, megértést és biztatást színlelve. Majd jön az imádott kérdés:
És? Hány kilót fogytál már?
Mi pedig vagy kitalálunk gyorsan valamit, ami hihető, vagy pedig magyarázkodunk, hogy még csak most kezdtem,stb. De egyáltalán nem érezzük közben jól magunkat,mert már most attól félünk, hogy legközelebb is meg fogják kérdezni, és mi lesz,ha akkor sem látnak majd semmi változást, és nem tudunk sikerekről beszámolni.
Kezdd most másképp! Már tudod, mire vágysz,ugye? Látod magad előtt az újjászületett ÉN-edet. Megvan az érzés,ami hajt! Döntsd el, milyen módját választod a súlycsökkentésnek,és ne beszélj róla senkinek! A TE életed, a TE tested, a TE vágyad! Nem tartozik senkire! Ne csámcsogjanak rajta, ne okoskodjanak! Ha a párod észreveszi, egy könnyű laza mondattal zárd rövidre a témát:)
Ha mégis szükséged van rá,hogy beszélj róla néha valakinek, azt ne a közvetlen környezetedből válaszd! Keress egy forumot ( ez a blog tökéletes erre:), vagy írj naplót róla!
Kellemes izgalom fog átjárni,és nem is szolgáltatod ki magad a csípős nyelveknek! Szerintem élvezni fogod!
Legközelebb írok arról is, nekem milyen étkezési szokásokkal sikerült leadnom eddig 15 kilót..
Várlak vissza!
2011. május 6., péntek
Akinek az álma adott erőt!
Erre a videóra tegnap bukkantam. Meg kell osztanom veletek!
Igazolás arra,mire képes az áhított érzés és egy álom!
És igazolás még sok mindenre!
http://tv2.hu/frizbi_hajdu_peterrel/video/papp-olivernek-az-alma-adott-erot
( a videó időtartama kb. 16 perc )
Várom a véleményedet!
Igazolás arra,mire képes az áhított érzés és egy álom!
És igazolás még sok mindenre!
http://tv2.hu/frizbi_hajdu_peterrel/video/papp-olivernek-az-alma-adott-erot
( a videó időtartama kb. 16 perc )
Várom a véleményedet!
2011. május 5., csütörtök
MIÉRT? Te miért akarsz lefogyni?
Gagyinak tűnik a kérdés, ugye? Lehet:) Pedig ha sikerre akarod vinni a "nyárra csúcsformába lendülök" projectedet,jobb ha ezzel kezded. Kapásból van a fejedben özön válasz, úgy gondolod, ugye? Szuper!
Tegyünk akkor egy kísérletet! Kérlek, fogj egy papírt, és írd fel az első három okot,ami eszedbe jut a MIÉRT-ek közül.. Ha van több is, akkor ne fogd vissza magad, sorold!
???
???
Miért van erre szükség?
Gondold végig, a legegyszerűbb dolgainknak is meg van az oka. Elindultál már úgy bevásárolni, hogy nem tudtad, mit veszel, hogy miért mégy? Ha igen, akkor valószínű hosszasan kóvályogtál a pultok között,és a végén olyan jól sikerült az akció, hogy a felét sem vetted meg annak, amire szükséged lett volna, ellenben hazavittél egy csomó vackot, amit kár volt:)
Voltál már úgy orvosnál, hogy nem tudtad miért is mentél? Nem tudod, hol fáj, valami nem stimmel, a doktor úr pedig oldja meg, hogy te jobban érezd magad.
Így van ez pontosan az elhízással is. Tudnod kell, hogy hol fáj! Ha attól szenvedsz a legjobban, hogy szégyenled magad meztelenül a párod előtt, akkor már most húzd ki a listádról az " egészséges akarok maradni" sort.
Ha már most rettegsz a soron következő osztálytalálkozótól, mert félsz,hogy nem ismernek meg a többiek, mert eltakar a hájad, akkor ne azt írd, hogy "mert fittebb szeretnék lenni", mert nem mégy vele semmire.
Olyan dolgokat keress, amik a szívedből jönnek. Érzések után kutass! Amik felvehetik a versenyt a friss zsemle illatával, a mákos gubával vagy a somlói galuskával.
Fogalmazd meg a vágyaidat! Amikről csak titkon szoktál álmodozni!
Olyan vágyak ezek, amelyek csak benned élnek. Nem tartoznak senkire! Csak a TIÉD mind egytől egyig. Másnak hazudhatsz, hogy a súlyod terheli az ízületeidet, , meg vigyázni kell a vércukorszintedre. De magadnak valld be nyugodtan, hogy utálod, hogy nyáron 5 perc után izzadságszagú vagy, és csak azért nem jársz szaunába, mert nem mersz levetkőzni.
Könnyebben boldogulsz, ha először összegyűjtöd a fájdalmaidat, már amit a nem kívánt kilóid okoztak. Majd fogalmazd meg ezzel szemben azt az érzést, amit olyan nagyon áhítasz.
Lehet több is, de javaslom, emelj ki egyet közülük! Legyen egy numer 1! Az az érzés, ami mindig megnyugtat majd és erőt ad. Ami mellett a zsíroskenyér vagy a krémes teljesen elveszíti a jelentőségét!
Kíváncsian várjuk,hogy boldogultál!
Ha nem megy elsőre,ne csüggedj!!!Van,hogy igen mélyre kell ás-nunk az igazi vágyainkért. Olyan régen temetjük őket, időbe telik megtalálni!
De ne nyugodj, míg nem sikerül! Imádni fogod, mikor rábukkansz!
Ha nem megy elsőre,ne csüggedj!!!Van,hogy igen mélyre kell ás-nunk az igazi vágyainkért. Olyan régen temetjük őket, időbe telik megtalálni!
De ne nyugodj, míg nem sikerül! Imádni fogod, mikor rábukkansz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)